Rendeletek

 

15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet

az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 14., 16., 17., 18. és 37. §-ában, valamint a büntetőeljárásról szóló 1962. évi 8. törvényerejű rendelet 313. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az igazságügyminiszterrel és a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, a 12-25. §-ok tekintetében az illetékes miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a 65. § tekintetében a legfőbb ügyésszel, a 95. § (3) bekezdése tekintetében a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Az elsősegélynyújtás (A Tv. 28. §-ához)

Az elsősegélynyújtás célja

17. § Az elsősegélynyújtás célja, hogy az életet vagy egészséget veszélyeztető heveny állapot miatt azonnali egészségügyi ellátásra szoruló személy haladéktalanul – addig is, amíg részére a szükséges orvosi ellátás biztosítható – egészségi állapotának helyreállítására, illetőleg rosszabbodásának megakadályozására irányuló szakszerű ellátásban részesüljön.

A társadalmi elsősegélynyújtás

18. § (1) Az állampolgárok érdeke, hogy minél többen legyenek képesek szakszerű elsősegélyben részesíteni a sérült, balesetet szenvedett vagy olyan személyt, aki életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe jutott. Ennek érdekében elő kell mozdítani, hogy az önként jelentkezők elméletben és gyakorlatban elsajátítsák az elsősegélynyújtás alapismereteit. A társadalmi elsősegélynyújtásra történő képzés megszervezéséhez igénybe kell venni a Magyar Vöröskereszt helyi szerveit.
(2) A társadalmi elsősegélynyújtás megszervezését – jogszabályban megállapított rendelkezések szerint – a Magyar Vöröskereszt helyi szervei végzik.

Elsősegélynyújtás az üzemekben

19. § (1) A vállalatok, szövetkezetek üzemeiben (a továbbiakban: üzem) minden munkahelyen, minden műszakban az ott dolgozók létszámától, az üzem jellegétől, a munkafolyamatok veszélyességétől, az előforduló balesetek gyakoriságától függően kellő számú kiképzett elsősegélynyújtónak jelen kell lennie. E rendelkezés szempontjából üzemi munkahely az üzemi tanműhely is, és a dolgozók létszámánál figyelembe kell venni az üzemi tanműhelyben szakmunkát tanuló fiatalok létszámát is.
(2) Az elsősegélynyújtókat a munkahelyen dolgozók közül kell kijelölni. Az elsősegélynyújtók kijelöléséről, azok kiképzéséről és továbbképzéséről, az oktatáshoz szükséges anyagok, eszközök biztosításáról – saját költségére – az üzem fenntartója (a továbbiakban: munkáltató) gondoskodik.
(3) Az olyan munkahelyeken, ahol villamosenergia-feszültség alatt vagy közelében dolgoznak, valamint az egyéb különösen veszélyes munkahelyeken minden dolgozónak ismernie kell a balesetelhárítási és az elsősegélynyújtási szabályokat.
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések végrehajtásáért a munkáltató felelős.
(5) A kijelölt elsősegélynyújtók kiképzéséről és továbbképzéséről – a munkáltató megkeresésére – azokban az üzemekben, amelyekben foglalkozás-egészségügyi szolgálat működik, annak vezetője, egyéb munkahelyeken a területileg illetékes első fokú egészségügyi hatóság által kijelölt, illetőleg felkért egészségügyi szerv (házi orvos, a Magyar Vöröskereszt illetékes helyi szerve stb.) gondoskodik. A kiképzés megszervezéséhez a Magyar Vöröskereszt illetékes helyi szervének közreműködését lehet kérni.

20. § A kiképzésnek ki kell terjednie:

  • az elsősegélynyújtás célját szolgáló gyógyszerek, anyagok és eszközök (a továbbiakban: elsősegélynyújtó felszerelés) szakszerű használatával,
  • a vérzéscsillapítással,
  • a sebellátással (sebfedés és kötözés),
  • az újjáélesztési eljárásokkal (befúvásos lélegeztetés, külső szívmasszázs),
  • a sérült testrész rögzítésével,
  • a beteg, sérült fektetésével, szállításával,
  • a munkahely szerinti speciális elsősegélynyújtással,
  • az orvos, illetőleg az Országos Mentőszolgálat igénybevételével kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismeretére és gyakorlati alkalmazására.

21. § (1) Az üzemekben minden munkahelyen az elsősegélynyújtás céljára állandóan készletben kell tartani az e rendelet mellékletében megállapított elsősegélynyújtó felszerelést a mellékletben meghatározott mennyiségben és minőségben. Az olyan munkahelyeken, ahol a munka természetével járó különleges veszélyek indokolttá teszik, az illetékes első fokú egészségügyi hatóság – bányaüzemeknél a területileg illetékes bányaműszaki felügyelőséggel egyetértésben – szükség esetében a mellékletben megállapított elsősegélynyújtó felszerelésen felül egyéb vagy több elsősegélynyújtó felszerelés készenlétben tartását rendelheti el.
(2) Az elsősegélynyújtó felszerelés beszerzéséről, karbantartásáról, valamint az elhasznált, lejárt vagy használhatatlanná vált gyógyszerek, kötözőszerek és anyagok, továbbá a használhatatlanná vált eszközök azonnali pótlásáról a munkáltató gondoskodik.
(3) A villamosenergia-feszültség alatt vagy közelében dolgozó mentésénél használandó eszközök szigetelőképességét a munkahelyen előforduló legnagyobb feszültségre kell kipróbálni. Ezeknek az eszközöknek szigetelőképességét, használhatóságát a szabványokban, illetőleg a biztonsági előírásokban meghatározott időközönként és módon ellenőrizni kell.
(4) Ha ugyanannál a munkáltatónál több munkahelyen kell elsősegélynyújtó felszerelést készenlétben tartani, az elsősegélynyújtó felszerelésen jól rögzítve fel kell tüntetnie, hogy melyik munkahelyhez tartozik. Az elsősegélynyújtó felszerelést a rendeltetésétől eltérő célra felhasználni nem szabad. Az elsősegélynyújtó felszerelés kezelésével elsősegélynyújtót kell megbízni.
(5) Az e §-ban megállapított rendelkezések megtartásáért a munkahely vezetője és az elsősegélynyújtó felszerelés kezelésével megbízott elsősegélynyújtó egyaránt felelős.

22. § (1) A munkahelyeken az elsősegélynyújtó felszerelést jól látható, könnyen elérhető, lehetőleg központi fekvésű, pormentes és elsősegélynyújtásra alkalmas helyen kell készenlétben tartani.
(2) Az elsősegélyhelyet “Elsősegélyhely” feliratú tábla kifüggesztésével jól láthatóan meg kell jelölni. Nagyobb munkahelyeken feltűnő helyen kifüggesztett jelzéssel jelezni kell, hogy az elsősegélyhely hol van. A táblán fel kell tüntetni az oda beosztott elsősegélynyújtók és a műszaki mentők nevét, valamint a biztonsági megbízott nevét és munkahelyét. Ha a munkahelyen több műszakban dolgoznak, a táblán műszakonként kell feltüntetni ezeket az adatokat.
(3) Az elsősegélyhelyen – az elsősegélynyújtáshoz szükséges tisztálkodásra is elegendő mennyiségben – ivóvizet kell tárolni az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályban meghatározott módon. Ha vízvezeték nem áll rendelkezésre, zárt, csapos tartályt vagy kézmosó tálat kell biztosítani. Az elsősegélynyújtáshoz szükséges tisztálkodás céljára az elsősegélyhelyen kellő mennyiségű kéztisztítószert és körömkefét, továbbá törülközőt is készenlétben kell tartani.
(4) Az elsősegélyhelyre szükség esetében hívó-jelző berendezést (pl. csengőt) kell szereltetni, vagy a munkahelyen egyéb módon kell biztosítani az elsősegélynyújtó hívását.
(5) Minden munkahelyen az elsősegélynyújtás módját és eszközeit szemléltető falitáblát kell kifüggeszteni. Olyan munkahelyen, ahol villamosenergia-feszültség alatt vagy közelében dolgoznak, a legközelebbi feszültségmentesítő helyét és az ilyen munkával kapcsolatos elsősegélynyújtás módját feltüntető táblát is ki kell függeszteni.
23. § (1) Az elsősegélynyújtást a munkahelyen jelenlevő, kijelölt elsősegélynyújtó végzi. Szükség esetén minden dolgozó köteles képességeinek megfelelően dolgozó társát elsősegélyben részesíteni. Az elsősegélynyújtást végző és az abban közreműködő dolgozók a jelenlevő legmagasabb egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy rendelkezései szerint kötelesek eljárni.
(2) A munkahely vezetője köteles biztosítani, hogy az elsősegélynyújtás előtt esetleg szükséges műszaki mentés (pl. a dolgozónak gázos légtérből stb. kiszabadítása és az elsősegélyhelyre szállítása) a vonatkozó szabályoknak megfelelően haladéktalanul megtörténjék. Egyben gondoskodni kell a veszélyforrás megszüntetéséről (pl. az elektromos berendezés feszültségmentesítése, gázömlésnél a gáz elzárása, ajtók, ablakok kinyitása, mérgező anyaggal szennyezett ruha levetése).
(3) Üzemi baleset esetében az esetleg szükséges műszaki mentést, valamint az elsősegélynyújtást úgy kell elvégezni, hogy a baleset színhelye a baleset körülményeinek kivizsgálására irányuló hatósági vizsgálat megkezdéséig lehetőleg változatlanul maradjon.
(4) Ha súlyosabb üzemi baleset történt, a munkahely vezetője köteles azonnal a megsérült dolgozóhoz orvost hívni, illetőleg sürgős szükség esetében erről az Országos Mentőszolgálat mentőállomását értesíteni. Az erre vonatkozó rendelkezéseket jogszabály állapítja meg.
(5) A (4) bekezdés alá nem tartozó esetekben, amennyiben a dolgozó orvosi ellátásra szorul, a munkahely vezetője köteles a dolgozót:
- ha járóképtelen, orvoshoz (gyógyintézetbe) szállítani.

Elsősegélynyújtás az egyéb munkahelyeken

24. § (1) A vállalatok, szövetkezetek egyéb munkahelyein, továbbá az intézetek, intézmények és egyéb szervek munkahelyein a munkaidő alatt a dolgozók létszámától és a munkahelyek jellegétől függően kellő számú kiképzett elsősegélynyújtónak kell jelen lennie. Az elsősegélynyújtáshoz a melléklet I. pontjában meghatározottak szerint kell a kötszereket és egyéb eszközöket biztosítani.
(2) Az alsó fokú és a középfokú oktatási intézményekben, valamint a szakmunkástanuló-intézetekben (iskolákban) az elsősegélynyújtásra az említett intézményekkel (intézetekkel, iskolákkal) kapcsolatban megállapított közegészségügyi szabályokban foglaltak az irányadók.
(3) Színháznál és filmszínháznál legalább egy kiképzett elsősegélynyújtónak kell az előadásokon jelen lennie, és legalább a melléklet I. pontjában szereplő táblázatnak az 51-100 főre előírt eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.
(4) A múzeumokban és egyéb kiállítási intézményekben a látogatási idő alatt megfelelő számú kiképzett elsősegélynyújtónak kell jelen lennie, és legalább a melléklet I. pontjában szereplő táblázatnak a 2-10 főre előírt eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezések végrehajtásáért a vállalat, szövetkezet, illetőleg az intézet, intézmény, szerv vezetője felelős.

Elsősegélynyújtó felszerelés

Elnevezés Dolgozói létszám
2-10 11-50 51-100 101-200 201-400
Mull pólya steril (5 m x 10 cm) 2 2 4 4 6
Mull pólya (egyenként csomagolva 5 m x 10 cm) 2 3 4 5 10
Mull steril (50 cm x 80 cm) 2 3 3 5 10
Mull lap steril (100 lapos 6 x 6 cm) 2 2 4 4 10
Háromszögű kendő (100 x 100 x 141) 1 2 2 4 4
Fóliakesztyű (pár) 2 4 8 10 10
Ragtapasz (5 m x 2,5 cm) 1 1 1 1 2
Háztartási egyenes olló tokban 1 1 1 1 1
Jódpárna (6 x 1 ml) vagy PVP-jódkomplexet tartalmazó oldat (30 ml-es flakon) 1 1 2 3 4
Tartalomjegyzék 1 1 1 1 1

Azokon a munkahelyeken, ahol a dolgozók létszáma a 400-at meghaladja, a létszámnak megfelelően több mentődobozt kell készenlétben tartani.
Azokban az üzemekben, ahol foglalkozás-egészségügyi szolgálat működik, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat vezetője az egyes munkahelyeken a fentebb megállapítottnál kisebb típusú mentődoboz készenlétben tartását engedélyezheti.

Fel

50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet

a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 88. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel -
a) minden olyan, az Mvt. 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, továbbá
b) az a) pont szerinti munkavállalót foglalkoztató minden munkáltatóra.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkáltatóra és munkavállalóra:
a) a járművek vagy munkagépek vezető-, illetve kezelőfülkéi,
b) a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek,
c) az elsősorban közhasználatra szánt számítógépes rendszerek,
d) hordozható rendszerek, amelyeket a munkahelyen nem tartósan használnak,
e) számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek, amelyek – azok közvetlen használatát biztosító – kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva, továbbá
f) az “ablakos írógépek” elnevezésű, hagyományos típusú elektromos, elektronikus írógépek.

2. § E rendelet alkalmazásában
a) képernyős eszköz: számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készülék, függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól,
b) képernyős munkahely: olyan munkaeszközök együttese, amelyhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz), egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.), esetleges tartozékok, ember-gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet,
c) képernyős munkakör: olyan munkakör, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is,
d) képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveg: a szemészeti szakvizsgálat eredményeként meghatározott, a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét.

3. § A munkáltató az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése szerinti kockázatbecslés, értékelés során, valamint a képernyős munkahelyen történő munkavégzés egészségi és biztonsági feltételeinek rendszeres ellenőrzése alkalmával folyamatosan vizsgálja az alábbi kockázatok előfordulását:
a) látásromlást előidéző tényezők,
b) pszichés (mentális) megterhelés,
c) fizikai állapotromlást előidéző tényezők.

4. § A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces – össze nem vonható – szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.

5. § (1) A munkáltató köteles a munkavállaló látásának vizsgálatát biztosítani, őt szükség szerint, de legalább kétévente látásvizsgálatra elküldeni. A munkavállaló – a külön jogszabály szerinti időszakos alkalmassági vizsgálatokon túlmenően – köteles e vizsgálaton részt venni. A vizsgálatot a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvos (a továbbiakban: orvos) végzi el, és indokolt esetben a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be.
(2) Ha a munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál működő orvos megállapítja, hogy a munkavállaló részére a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg biztosítása szükséges lehet, a munkavállalót az 1. számú melléklet szerinti beutalóval utalja be a szemészeti szakvizsgálatra. A beutalóban fel kell tüntetni a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg használatát szükségessé tevő munkakör megnevezését, és annak a szakvizsgálathoz szükséges mértékű leírását is.
(3) Az orvos a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be:
a) a 2. számú mellékletben meghatározott, panaszokat okozó látórendszeri eltérések fennállásának valószínűsége esetén,
b) ha a munkavállalót olyan munkakörben foglalkoztatják, ahol a munka végzése során váltakozva kell a különböző távolságban lévő tárgyakra fókuszálnia,
c) az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatnál, panaszmentesség esetén is, ha a munkavállaló korábban képernyő előtti munkát nem végzett.
(4) Az orvos a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra beutalhatja a (3) bekezdésben foglalt eseteken kívül is, különösen ha egyéb, panaszokat okozó látórendszeri eltérések valószínűsége áll fenn.

6. § Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.

7. § Az 5-6. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtásából eredő költségek a munkavállalóval szemben nem érvényesíthetők.

8. § A képernyős munkahely kialakításának követelményeit e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.

9. § A jelen jogszabályban foglaltak végrehajtásának ellenőrzéséről az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat gondoskodik.

10. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba, egyidejűleg az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról szóló 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet mellékletének 8. pontja hatályát veszti.
(2)
(3) A 2001. január 1. napját követően létesített új képernyős munkahelynek meg kell felelnie a mellékletben meghatározott egészségügyi és biztonsági követelményeknek.
(4) A 2001. január 1. napját megelőzően létesített képernyős munkahelynek 2001. december 31. napjától kell megfelelnie a mellékletben meghatározott egészségügyi és biztonsági követelményeknek. A magyar helyesírásnak megfelelő betűkészletet alkalmazó programok esetén e rendelet hatálybalépését követő tizenharmadik hónap első napjától kell biztosítani, hogy ezen betűkészlet a képernyőn, illetve a nyomtatásban megjelenjen.
(5) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, az azt kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanácsnak a biztonsági és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb szintjéről a képernyő előtt végzett munka esetén című, 90/270/EGK irányelvének rendelkezéseivel.

3. számú melléklet az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelethez
A képernyős munkahely kialakításának minimális követelményei

Fel

89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet

a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról

1. § E rendelet hatálya

a) munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) hatálya alá tartozó munkáltatókra – ide nem értve a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóság, a polgári védelem, a büntetés-végrehajtás szerveit, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat -, és

b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben, továbbá végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásával összefüggésben a megyei (fővárosi) munkaügyi központokra és kirendeltségeire, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. § (6)-(7) bekezdése alapján a települési önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatással összefüggésben a települési önkormányzatokra, és

c) a szakképzést folytató intézményekre – ide nem értve a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének

a)-c) pontjai szerinti intézményeket (a továbbiakban: szakképző intézmény) -, és

d) a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtókra terjed ki.

2. § (1) A Mvt. 58. §-a szerinti foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtása a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok (a továbbiakban: szolgálat) feladatkörébe tartozik.

(2) A munkáltató – a magánszemély munkáltató kivételével – a működése megkezdését követő két hónapon belül köteles az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) bejelenteni

a) székhelyének és telephelyeinek címét,

b) tevékenységeit,

c) a számára foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó szolgáltató nevét és címét,

d) a foglalkoztatott, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásban részesülő munkavállalók számát és foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolását.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változást éves rendszerességgel, minden év február 15. napjáig köteles bejelenteni a munkavédelmi felügyelőséghez.

(4) A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató

a) a közte és a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató között a szolgáltatás nyújtására létrejött megállapodás hatályának megszűnését a megszűnés időpontjának megjelölésével, valamint

b) a szolgáltatást nyújtó orvos személyében bekövetkezett változást annak kezdő időpontjának feltüntetésével

a változás megtörténtétől számított három munkanapon belül köteles bejelenteni a munkavédelmi felügyelőséghez.

(5) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltató, illetve a szolgáltatást nyújtó orvos személyében bekövetkezett változás esetén a szolgáltatást korábban nyújtó szolgáltató, illetve orvos köteles a foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátásához szükséges dokumentumokat – egészségügyi adatok esetében az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezéseire figyelemmel – a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosító szolgáltató részére átadni.

(6) Azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn szolgálatot, továbbá a munkaügyi központok, a települési önkormányzatok és a szakképző intézmények a külön jogszabályban meghatározott vizsgálatok elvégzése ellenében – eltérő megállapodás hiányában – az 1. számú mellékletben meghatározott térítési díjat fizetik a szolgáltatást nyújtónak.

(7) Ha a szakmai alkalmassági vizsgálatra beutalt munkanélküli vizsgálata alkalmatlan minősítéssel zárul, és emiatt a foglalkoztathatóság vizsgálatára kerül sor, a munkaügyi központ – eltérő megállapodás hiányában – a foglalkoztathatóság vizsgálatának a megállapodásuk szerinti térítési díját köteles megfizetni.

(8) Az egészségkárosító kockázatok meghatározásához és nyomon követéséhez szükséges, az 1. melléklet 1.2. pontja szerinti munkahigiénés vizsgálatért fizetendő térítés összegéről a megrendelő és a vizsgálatot végző megállapodik.

3. §

4. § (1) A szolgálat vezetője a szolgálat fenntartójának egyidejű tájékoztatás mellett a szolgálat székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségnek jelenti

a) minden év június 30-ig, illetve december 31-ig a 2. számú melléklet szerinti adatokat – személyazonosításra alkalmatlan módon – az ellátott munkavállalókról, munkáltatók szerinti bontásban,

b) a tevékenysége megkezdését, megszűnését, átmeneti szünetelését, a változást követő nyolc munkanapon belül.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt adatok alapján a munkavédelmi felügyelőség a munkáltató kérelmére tájékoztatást ad a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás igénybevételének helyi lehetőségeiről.

(3) A szolgálat alapfeladatainak ellátásához – a 3. mellékletben meghatározott létszámok esetén – legalább egy, teljes munkaidőben rendelkezésre álló orvost és ápolót kell biztosítani.

5. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást elsősorban a munkavégzés helyén vagy annak közelében kell biztosítani.

(2) Amennyiben egy munkahelyen az “A” és “B” foglalkozás-egészségi osztályba tartozó munkavállalók száma egy műszakban 300 fő feletti, a munkahely szerint illetékes munkavédelmi felügyelőség foglalkozás-egészségügyi szakápolói ellátásnak helyszíni biztosítását – beleértve az elsősegélynyújtás feltételeit is – írhatja elő.

6. § (1) A foglalkozás-egészségi osztályba történő besorolás szempontrendszerét a 4. melléklet tartalmazza.

(2) Az (1) bekezdés szerinti besorolást a munkáltató a szolgálat vagy a munkavédelmi felügyelőség véleményének figyelembevételével készíti el.

(3) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat biztosításával kapcsolatos hatósági ellenőrzési jogkört az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség gyakorolja.

7. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 14. §-a hatályát veszti.

(2) A 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adatszolgáltatási kötelezettségnek első alkalommal 1995. szeptember 30-ig kell eleget tenni.

Fel

27/1995. (VII. 25.) NM rendelet

a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) jogosult.

(2) A szolgálat

a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat,

b) foglalkozás-egészségügyi központ,

c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat

formájában működhet.

(3) A szolgálat

a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként a 4. § szerinti feladatokat látja el;

b) foglalkozás-egészségügyi központként az a) pontban foglaltakon túl munkahigiénés és

ba) pszichológiai, és/vagy

bb) ergonómiai, és/vagy

bc) toxikológiai, és/vagy

bd) munkabiztonsági

szolgáltatást nyújt;

c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálatként az 5. § szerinti feladatokat látja el. A foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha a külön jogszabályban foglalt szakmai minimumfeltételeknek megfelel.

(4)

2. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek megfelel.

(2) Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt.

3. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak

a) foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy

b) üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet – a szakképesítés megszerzéséhez külön jogszabályban előírt ideig – a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan (a továbbiakban együtt: foglalkozás-orvostan) szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett a heti törvényes munkaidő felét elérő munkaidőben dolgozik.

(3) A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosi gyakorlattal rendelkezik. Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.

(4) A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma: 54 723 01 0000 00 00), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott képesítési előírás alól mentesül az az ápoló, aki általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított hat éven belül megszerzi.

4. § (1) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi

a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;

b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását;

c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben – a helyi körülmények figyelembevételével – meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül;

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;

e) külön jogszabályban előírtak szerint a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatokat;

f) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítást;

g) külön jogszabályban előírtak szerint a munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat;

h) a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozását;

i) külön jogszabályban meghatározottak szerint az 1. és 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát.

(2) A szolgálat közreműködik

a) az Mvt. 58. §-ában felsorolt munkáltatói feladatok ellátásában, különösen

aa) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában,

ab) munka-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában,

ac) a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében;

b) a foglalkozási rehabilitációban;

c) a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

(3) A szolgálat az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja esetén pedig – sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján – az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet fekvőbetegosztályára utalhatja a beteget.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért az Mvt.-ben meghatározott felelősségét.

5. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatai a székhelye szerinti megyében (fővárosban):

a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálására;

b) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása;

c) munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;

d) közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata;

e) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;

f) a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata;

g) a megváltozott munkaképességű munkanélküliek, valamint az alkalmi munkavállalók foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára;

h) az egyéni és társas egészségügyi vállalkozók egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának külön jogszabályban előírtak szerint történő elbírálása.

(2) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás, ha

a) közlekedési feltételek ezt indokolják, és

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetét erről megelőzőleg tájékoztatta, és

c) az érintett munkaügyi központ ezt kezdeményezi,

más megyei munkaügyi központja munkaügyi kirendeltségéhez tartozó településen lakó, az (1) bekezdés szerinti vizsgálatra küldött munkanélküli ellátására is köthet szerződést, nem a székhelye szerinti megyében (fővárosban) lévő munkaügyi központtal.

5/A. §

6. § A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelése a foglalkozás-egészségügyi alapellátás külön jogszabály szerinti tárgyi és gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl

a) munkahigiénikus, toxikológus foglalkoztatása esetén a műszerpark a munkakörnyezet műszeres vizsgálatához szükséges direkt kijelzésű készülékekkel és/vagy direkt leolvasású eszközökkel,

b) munkapszichológus, ergonómiai, illetve egyéb (fizioterapeuta, munkavédelmi) szakképesítéssel rendelkező szakember foglalkoztatása esetén az e szakmákban szokásos módszertani segédletekkel, műszerekkel, felszerelésekkel a tevékenység függvényében

egészítendő ki.

Értelmező rendelkezések

7. § E rendelet alkalmazásában

1. foglalkozás-egészségügyi szolgálat: olyan, elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban;

2. foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység;

3. foglalkozás-egészségügyi központ: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat multidisciplináris jellegét megjelenítő szervezeti forma. A központ személyzetének összetételét az ellátandó feladatok természete határozza meg. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat személyzete mellett elsősorban munkahigiénikus, munkapszichológus, ergonómiai szakember (mérnök, pszichológus, e területre specializálódott szakorvos) foglalkoztatása lehet indokolt;

4. egészségkárosító kockázat: valamely munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűsége;

5. foglalkozás-egészségi osztály: a tevékenységek egészségkárosító kockázatok alapján történő besorolása;

6. munkahigiéne: a munkakörnyezeti egészségi veszélyek előrelátásának, felismerésének, értékelésének és kezelésének tudománya, melynek célja a munkát végzők egészségének és jól-létének védelme, általában a közösség megóvása;

7. munkahigiénés vizsgálatok: a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárására, szintjének, továbbá a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárások; továbbá olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére);

8. szakképzést folytató intézmény: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-ának hatálya alá tartozó intézmény.

8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba; ezzel egyidejűleg az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 12-16. §-a, valamint az üzemi egészségügyi ellátásról szóló 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM utasítás a hatályát veszti.

1. számú melléklet a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelethez
2. számú melléklet a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelethez

Fel

27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet

a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 64. §-ának (4) bekezdésében, valamint az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-a (2) bekezdésének

a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a Magyar Köztársaság területén

a) a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése és 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzésre (a továbbiakban: szervezett munkavégzés),

b)

(2) E rendelet szerint kell bejelenteni a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező munkáltató magyar állampolgárságú munkavállalója külföldi munkavégzése során elszenvedett foglalkozási megbetegedését is.

(3) A rendkívüli munkavégzési körülmények esetén (pl. mentés, katasztrófa-elhárítás), illetve a fegyveres erőknél, rendvédelmi szerveknél és nemzetbiztonsági szolgálatoknál munkavégzésre irányuló, valamint a büntetés-végrehajtási jogviszonyban álló személyek foglalkozási betegségeinek bejelentésére, nyilvántartására és kivizsgálására az illetékes miniszter által – az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben – kiadott külön jogszabály az irányadó.

(4)

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában

a) foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás,

aa) amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza,

ab) illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye;

b) fokozott expozíció: a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során a foglalkozás gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben az 1. számú mellékletben meghatározott biológiai határértékeket meghaladó koncentrációja vagy mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön;

c) biológiai expozíciós (hatás) mutató: azok a paraméterek, amelyekkel a vegyi anyagok és a szervezet közötti kölcsönhatások mennyiségileg jellemezhetők;

d) bejelentő orvos: bármely orvosi gyakorlatot folytató orvos, aki a foglalkozási megbetegedést (fokozott expozíciót) vagy annak gyanúját megállapította;

e) különösen bonyolult eset:

ea) ha mintavétel és laboratóriumi vizsgálatok vagy mérések elvégzése szükséges,

eb) a munkavállaló részvételi jogainak érvényesítése érdekében a vizsgálatokba történő bevonása,

f) halálos foglalkozási megbetegedés: olyan halálhoz vezető megbetegedés, ahol a halál oka a foglalkozási megbetegedés vagy annak szövődménye.

A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciók bejelentése

3. § (1) Az orvosi tevékenység körében észlelt, a 2. számú mellékletben szereplő foglalkozási betegséget, foglalkozási eredetű heveny vagy idült mérgezést (a továbbiakban: foglalkozási betegség), valamint a külön jogszabályban meghatározott vegyi anyagok, továbbá zaj okozta fokozott expozíciós esetet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentést a 3. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével

a) a foglalkozási betegség kórisméjét vagy annak gyanúját megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követő 24 órán belül,

b) halálos kimenetelű, illetőleg ugyanazon munkahelyen 5, vagy több munkavállalót érintő azonos, egy időben kialakult heveny (a továbbiakban tömeges) foglalkozási betegség esetén az elsőként észlelő orvosnak szóban azonnal és írásban legkésőbb 24 órán belül,

c) fokozott expozíció esetén az érintett személyt vizsgálatra beküldő foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétől számított 24 órán belül

a 4. számú melléklet szerinti bejelentőlapon kell megtennie.

(3) A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresőképesként bejelentett személy keresőképtelenné vált. Tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban lévő személy esetén, a gyakorlati képzés helyén működő foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy időben értesíti az oktatási intézményt.

(4) Az első észlelő orvosnak lehetősége van a munkavállalót további vizsgálatok végzésére a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyre vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (a továbbiakban: OMFI) beutalnia. A beutalóra rá kell vezetni a “Bejelentve nincs!” megjegyzést.

(5) Ha a (4) bekezdés szerinti foglalkozás-egészségügyi szakellátóhely a kórisme felállításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik, vagy ha egyéb okból indokoltnak tartja, kezdeményezi a hozzá beutalt munkavállaló beutalását az OMFI-ba. Ebben az esetben a beutalóra rá kell vezetni a “Bejelentve nincs!” megjegyzést.

(6) A tüdőfibrózist okozó porok esetében a diagnózist felállító Baranya megyei Tüdőgyógyintézet, illetve az OMFI végzi a bejelentést.

4. § (1) Ha a munkahelyen halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés fordult elő, a munkáltató – az észlelő orvos bejelentési kötelezettségétől függetlenül – azonnal értesíti az OMMF területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségét (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség), amely azonnal értesíti az OMFI-t.

(2) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a munkáltató foglalkozási megbetegedés észlelésekor értesíti az OMMF munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségét.

(3) Amennyiben a betegellátó az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a foglalkozási eredetű megbetegedéssel vagy fokozott expozícióval kapcsolatos bejelentését az érintett lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőséghez továbbította, a munkavédelmi felügyelőség a tudomására jutott bejelentést haladéktalanul továbbítja az érintett munkahelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez, a bejelentőlap egyidejű megküldésével. A bejelentés átadásáról a betegellátót írásban értesíti.

A foglalkozási betegség és a fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálása

5. § (1) A foglalkozási megbetegedés és a fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit a munkavédelmi felügyelőség a (2) bekezdés szerinti személyek és szervek bevonásával vizsgálja ki. Amennyiben a munkáltató jogutód nélkül megszűnt, és a külön jogszabályban előírtak alapján a munkakörülmények rekonstruálásához szükséges dokumentumok nem kerültek elhelyezésre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes intézeténél, illetve a munkavédelmi felügyelőségnél, a foglalkozási eredetet a munkavédelmi felügyelőség saját hatáskörben bírálja el.

(2) A foglalkozási megbetegedés, illetve fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálásába a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót vagy annak képviselőjét és a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselőt) is be kell vonni, valamint a vizsgálat során a megbetegedés és az expozíció okainak feltárása érdekében más hatóság, illetve intézmény is megkereshető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell kezdeni, valamint a bejelentés napjától számított legkésőbb 30 napon – különösen bonyolult esetekben 60 napon – belül intézkedni kell a további foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében.

(4) A kivizsgálás során figyelembe kell venni az Eüak. 4. §-ának (4) bekezdésében, illetve 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.

(5) Halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés kivizsgálásába a munkavédelmi felügyelőség az (1)-(2) bekezdésekben foglaltakon túl bevonja

a) növényvédő szer vagy termésnövelő anyag okozta megbetegedés esetén az FVM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területileg illetékes megyei szervét;

b) a biológiai kóroki tényező okozta megbetegedés esetén az ÁNTSZ területileg illetékes intézetét;

c) állatról emberre terjedő fertőzés okozta megbetegedés esetén az FVM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területileg illetékes megyei szervét;

d) a bányászatban észlelt megbetegedés esetén a területileg illetékes bányakapitányságot.

(6) A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíció körülményeinek vizsgálatáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy másolati példányát a vizsgálatban részt vevőknek át kell adni.

(7) A kivizsgálás vezetője az 5. számú melléklet szerinti vizsgálati lapot hat példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy példányát a munkavédelmi felügyelőség megőrzi, egyet a bejelentőlappal együtt az OMFI részére továbbít.

(8) A bejelentés teljeskörűségét, szakmai megalapozottságát az OMFI bírálja el, és ennek során jogosult:

a) saját hatáskörben – betegség esetén – további vizsgálatokat végezni, egyes vizsgálatokat megismételni;

b) szükség esetén a munkavállalót más intézménybe vizsgálatra beutalni, illetve vizsgálatát kezdeményezni;

c) kiegészítő adatokat, információkat kérni, további munkahigiénés vizsgálatokat kezdeményeztetni a munkavédelmi felügyelőség útján;

d) külső szakértőt igénybe venni.

(9) Betegség esetén, annak foglalkozási megbetegedésként történő elfogadásáról az OMFI 30 napon belül tájékoztatja a munkavédelmi felügyelőséget. A munkavédelmi felügyelőség a 6. számú melléklet szerinti nyomtatványon értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, ennek hiányában az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárt (kirendeltséget). A kifogásolt eseteket az OMFI ismételt vizsgálatra, adatkiegészítésre, illetve törlésre visszaküldi a munkavédelmi felügyelőségnek.

(10) A munkavédelmi felügyelőség az OMFI (9) bekezdés szerinti tájékoztatásának kézhezvétele után a vizsgálati lap egy-egy példányát a munkáltatónak, a munkavállalónak (halált okozó foglalkozási megbetegedés esetén a hozzátartozónak), a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának, továbbá taj-számmal ellátva és a bejelentőlappal, valamint az OMFI tájékoztatásával együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére küldi meg.

(11) Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetője köteles értesíteni a bejelentő orvost a kivizsgálás eredményéről.

6. § A munkaegészségügyi szabálytalanságok megszüntetésére, a hasonló esetek előfordulásának megelőzésére a munkavédelmi felügyelőség szükség esetén intézkedik. Közegészségügyi-járványügyi szabálytalanság észlelése esetén a munkavédelmi felügyelőség értesíti az ÁNTSZ területileg illetékes intézetét.

A helyi feladatok meghatározása

7. § A munkáltató köteles

a) a munkavállaló megbetegedésével, fokozott expozíciós esetével összefüggő munkahelyre, munkakörülményekre vonatkozó információkat, adatokat a vizsgálat vezetőjének a rendelkezésére bocsátani;

b) a kivizsgálást elősegíteni, a kórisme felállításához szükséges orvosi és higiénés vizsgálatok elvégeztetéséről, a 6. §-ban említett intézkedések végrehajtásáról gondoskodni;

c) halálos, tömeges foglalkozási betegség, tömeges fokozott expozíció, illetve ugyanazon kóroki tényezőre visszavezethető, ugyanazon tevékenységgel kapcsolatosan ismételten előforduló fokozott expozíciók esetén az Mvt. 23. §-ának (2) bekezdése szerinti soron kívüli ellenőrzést lefolytatni, és az 54. §-ának (3) bekezdése szerinti soron kívüli kockázatértékelést elvégezni.

Hatálybalépés

8. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) a foglalkozási betegségek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 3/1981. (II. 14.) EüM rendelet, valamint az egyes munka-egészségügyi jogszabályok módosításáról szóló 4/1983. (III. 16.) EüM rendelet 4. §-a,

b) a foglalkozási betegségek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 3/1981. (II. 14.) EüM rendelet végrehajtásáról rendelkező 8/1981. (Eü. K. 4.) EüM utasítás.

(3) Ez a rendelet nem érinti a munkabalesetek és a fertőző betegségek bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló külön jogszabályban meghatározott bejelentési kötelezettséget.

(4) E rendelet a foglalkozási megbetegedések európai jegyzékéről szóló 2003/670/EK ajánlásnak való megfelelést szolgálja.

Fel

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet

a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 50. §, 60. §-aiban, és 88. §-ának (2) bekezdésében és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

Értelmező rendelkezések

1. § E rendelet alkalmazásában:

a) munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni;

b) szakmai alkalmassági vizsgálat: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat;

c) személyi higiénés alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy a járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen munkát végző személy fertőző megbetegedése mások egészségét nem veszélyezteti, illetve meghatározott esetekben kórokozó hordozása mások egészségét nem veszélyezteti;

d) munkát végző személy: aki nem szervezett munkavégzés keretében járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen tevékenységet folytat;

e) szakképző intézmény: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-a szerinti intézmény;

f) tanuló: minden szakmunkás-, szakközépiskolai, szakiskolai és speciális szakiskolai, illetve egyéb szakmai jellegű képzésben és átképzésben részesülő személy;

g) hallgató: felsőoktatási intézménybe jelentkező, illetve felsőoktatási intézménnyel hallgatói, illetve tanulói jogviszonyban álló személy;

h) pszichoszociális kóroki tényezők: olyan tartós szociális rizikó-szituációk (pl. szociális izoláció, konfliktus munkatárssal vagy vezetővel), illetve kényszerű életmódváltozási esemény és élmény (migráció, kényszerű tárgyvesztés stb.), amelyek úgynevezett rizikódiszpozíció (pl. A-típusú magatartásminta) fennállása esetén pszichés vagy pszichoszomatikus megbetegedéshez, balesethez, társadalmi beilleszkedési zavarhoz vezethetnek;

i) expozíció: a munkahelyen jelenlévő és a munkavállalót érő kóroki tényező(k) hatásának való kitettség; mennyiségi meghatározása: az expozíciós koncentráció és az expozíciós idő szorzata;

j) biológiai monitorozás: biológiai anyagból (vér, vizelet) a munkakörnyezetben előforduló anyagok vagy metabolitjaiknak, illetőleg hatásuknak rendszeres mennyiségi meghatározása és regisztrálása;

k) munkaügyi központ: megyei (fővárosi) munkaügyi központ és kirendeltségei;

l) foglalkoztathatóság szakvéleményezése: annak megállapítása, hogy a vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzését különböző foglalkozásokban, illetve az alkalmi munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet;

m) munkaviszony: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkavégzésre irányuló jogviszony;

n) idősödő: az egyénre irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személy;

o) sérülékeny csoportok: fiatalkorúak, továbbá terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, valamint idősödők;

p) nemrégen szült nő: aki legfeljebb hat héttel korábban szült, de gyermekét nem neveli, számára anyatejet nem ad;

q)

A rendelet hatálya

2. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a (2)-(3) bekezdésekben foglalt kivételekkel

a) a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében

aa) minden munkáltatóra, aki a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés (a továbbiakban: szervezett munkavégzés) keretében munkavállalót foglalkoztat,

ab) minden munkavállalóra, akit szervezett munkavégzés – beleértve a közhasznú munkát is – keretében foglalkoztatnak belföldön, továbbá akit az aa) pont szerinti munkáltató külföldre küld munkavégzés céljából, valamint a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult aktív korú nem foglalkoztatott személyre (a továbbiakban: munkavállaló),

ac) a munkaügyi központra,

ad) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés d) pontja szerinti munkanélkülire (a továbbiakban: munkanélküli),

ae) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. §-ának (6) bekezdésében foglalt feladatkörében a települési önkormányzatra;

b) a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében

ba) a szakképző intézményre,

bb) a tanulóra, a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben a hallgatóra,

bc) a munkaügyi központra,

bd) a munkanélküliekre;

c) a foglalkoztathatóság szakvéleményezése tekintetében a munkaügyi központra és a munkanélkülire, valamint az alkalmi munkavállalóra;

d) a személyi higiénés alkalmasság vizsgálata és véleményezése tekintetében a munkát végző személyre.

(2) Külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni:

a) a gépjárművezetők – ideértve a mezőgazdasági vontatók vezetőit is -, valamint a helyi közforgalmi vasúti járművezetők (villamos meghajtású közúti-vasúti, elővárosi vasúti, a földalatti – Metró és Millenniumi – vasúti, a fogaskerekű vasúti járművezetők), az autóbuszvezetők, a trolibuszvezetők, továbbá a mozgólépcső és siklókezelő jelöltek és vezetők,

b) az országos közforgalmú vasutaknál, a hajózásban és a polgári repülésben dolgozók,

c) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek hivatásos, szerződéses, sorállománya, valamint a köztisztviselői és a közalkalmazotti állománya, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya, valamint a közterület-felügyelők, továbbá a Rendőrtiszti Főiskolára, a rendészeti szakközépiskolákba és egyéb belügyi oktatási intézeteknél felvételre jelentkezők, illetve ezen iskolák tanulói és hallgatói,

d) a kézilőfegyvert, lőszert, gáz- és riasztófegyvert tartani szándékozó, illetve lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező személyek,

e) a túlnyomásos munkahelyeken dolgozók,

f) az egészségügyi tevékenységet folytatók

munkaköri alkalmasságának orvosi vizsgálatánál és véleményezésénél.

(3)

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata

3. § (1) Az alkalmasság véleményezése:

a) a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre,

b) a szakmai alkalmasság esetében az adott szakmára, illetve szakmai jellegű képzésre; a munkanélküli esetében szakmai jellegű képzésre, átképzésre, az adott személy számára ellátható foglalkozási csoportokra vagy szakmák megjelölésére,

c) a személyi higiénés alkalmasság esetében a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen folytatott tevékenységre történik.

(2) A munkaköri és a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. A munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése a 8. §-ban meghatározott esetekben záróvizsgálattal egészül ki. A szakképző intézménybe jelentkező tanulónál a beiskolázáskor – a pedagógus, a szülő, illetve a tanuló kérésére – pályaválasztási tanácsadás céljából iskolaorvosi vizsgálat végezhető.

(3) A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat lehet előzetes, időszakos és soron kívüli.

(4) A munkaköri és a szakmai alkalmasság vizsgálatának célja annak elbírálása, hogy a munkavállaló, illetve a tanuló vagy a hallgató, a munkanélküli:

a) a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő megterhelés által okozott igénybevétele

aa) egészségét, testi, illetve lelki épségét nem veszélyezteti-e,

ab) nem befolyásolja-e egészségi állapotát kedvezőtlenül,

ac) nem okozhatja-e utódai testi, szellemi, pszichés fejlődésének károsodását;

b) esetleges idült betegsége vagy fogyatékossága a munkakör ellátása, illetőleg a szakma elsajátítása és gyakorlása során nem idéz-e elő baleseti veszélyt;

c) a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkakörökben, illetve szakmákban történő munkavégzés esetén személyi higiénés és egészségi állapota nem veszélyezteti-e mások egészségét, foglalkoztatható-e az adott munkakörben;

d) milyen munkakörben, illetve szakmában és milyen feltételek mellett foglalkoztatható állapotrosszabbodás veszélye nélkül, amennyiben átmenetileg vagy véglegesen megváltozott munkaképességű;

e) foglalkoztatható-e tovább jelenlegi munkakörében, illetve folytathatja-e tanulmányait a választott szakmában;

f) szenved-e olyan betegségben, amely miatt munkaköre ellátása során rendszeres foglalkozás-egészségügyi ellenőrzést igényel;

g) külföldön történő munkavégzés esetén egészségi szempontból várhatóan alkalmas-e az adott országban a megjelölt szakmai feladat ellátására.

(5) A személyi higiénés alkalmasság vizsgálatának célja annak elbírálása, hogy a munkát végző személy egészségi állapota – a tevékenység gyakorlása esetén – a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületeken nem veszélyezteti-e mások egészségét, folytathat-e tevékenységet az adott munkaterületen.

(6) A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálata nem terjed ki a munkaképesség változás mértékének, a rokkantság fokának meghatározására, valamint a szellemi képesség és az elmeállapot véleményezésére.

(7) A soron kívüli munkaköri, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálata keretében végzett, HIV fertőzés megállapítására irányuló szűrővizsgálati kötelezettségkörét, a szűrővizsgálatok elvégzésének rendjét külön jogszabály állapítja meg.

Előzetes munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata

4. § (1) Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni

a) a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően;

b) a munkáltató által foglalkoztatott személynél a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt, ha

ba) fizikai munkát végez,

bb) fiatalkorú,

bc) nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállaló az új munkakörben vagy munkahelyen a korábbinál nagyobb vagy eltérő jellegű megterhelésnek lesz kitéve;

c) a kéthetes időtartamot meghaladó külföldi munkavégzés esetén a kiutazás előtt – kivéve a (2) bekezdés szerinti személyeket – minden munkavállalónál, ha

ca) közepesen nehéz vagy nehéz fizikai megterheléssel járó munkát végez,

cb) a külföldi munkavégzés és a munkakörnyezete a hazainál nagyobb megterhelést ró a munkavállalóra,

cc) a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtója a munkavállaló egészségügyi állapotára tekintettel szükségesnek tartja;

d) kirendelés esetén, az új munkahely foglalkozás-egészségügyi orvosának.

(2) Nincs szükség az (1) bekezdés c) pontja szerinti vizsgálat elvégzésére, ha a munkavállaló

a) a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 166/2006. (VI. 28.) Korm. rendeletben foglalt feladatok ellátása érdekében tartózkodik külföldön, ha a tervezett külföldi munkavállalás időtartama a három hónapot nem haladja meg,

b) a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők és fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályokról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet hatálya alá tartozik.

(3) Előzetes szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni

a) a szakképzési évfolyamra történő felvétel, átvétel, illetve továbbhaladás előtt minden olyan esetben, amikor az Országos Képzési Jegyzék szerint a szakképesítés megszerzése szakmai alkalmassági követelményekhez kötött;

b) a szakmaválasztást megelőzően – pályaválasztási tanácsadás céljából – a pedagógus, az iskolaorvos, a szülő vagy a munkaügyi központ kérésére azon képzésben résztvevő esetében, akinél a szakmai jellegű képzésben való részvétel egészségi állapota miatt korlátozott;

c) munkanélküliek esetében a munkaügyi központ kezdeményezésére, továbbá a munkaügyi központ által támogatott foglalkozást elősegítő képzésben résztvevő személy esetén a munkaügyi központ vagy önköltséges szakmai felkészítésre jelentkezők esetében a szakképző intézmény kezdeményezésére.

(4) Előzetes személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkát végző személynél a tevékenység gyakorlásának megkezdése előtt.

(5) Az 1. számú mellékletben meghatározott munkakörökben a munkavállalónak, a munkát végző személynek előzetes munkaköri, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat keretében a 2. számú melléklet szerinti “Egészségügyi Nyilatkozat”-ot, valamint a 17. számú melléklet szerinti “Egészségügyi nyilatkozat és vizsgálati adatok” című könyvet [14. § (2) bekezdés] kell kitölteni. Tanulónál, hallgatónál a szakmai gyakorlat megkezdése előtt egy héttel kell kitölteni – alkalmassági vizsgálat keretében – az “Egészségügyi Nyilatkozat”-ot, valamint az “Egészségügyi nyilatkozat és vizsgálati adatok” című könyvet.

(6) A járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen foglalkoztatni kívánt munkavállaló, illetve e tevékenységeket gyakorolni kívánó munkát végző személy, illetve tanuló, hallgató esetében az előzetes munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat kiegészül az 1. számú mellékletben meghatározott kötelező vizsgálatokkal.

(7) A rendelet 1. számú mellékletében szereplő munkakörökben a munkavállalónál a munkaviszony megszűnését, valamint a munkát végző személynél a tevékenység megszüntetését követő 30 napon belül az újabb munkába álláshoz, a tevékenység újabb gyakorlásához a járványügyi érdekből végzett szakvizsgálatokat csak akkor kell megismételni, ha azokat időközben lezajlott fertőző megbetegedése vagy annak gyanúja indokolja.

(8) Az 1. számú mellékletben leírt vizsgálatok közül előzetes alkalmassági vizsgálat alkalmával a bakteriológiai, a tbc, a lues serologiai vizsgálatokat kötelező elvégezni, a bőrgyógyászati szakvizsgálatot csak panasz vagy tünet esetén. Az időszakos, valamint a soron kívüli vizsgálat alkalmával a bakteriológiai és a lues serologiai vizsgálatokat csak akkor kell elvégeztetni, ha a megbetegedés gyanúja indokolja.

5. § Azon munkavállaló esetében, akit azonos munkakörben, ismételten foglalkoztatnak és munkakörénél fogva időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem kötelezett, valamint nem tartozik a 4. § (5) bekezdés hatálya alá, az előzetes munkaköri alkalmassági vélemény a munkaviszony megszűnését követő 6 hónapig érvényes, amennyiben egészségi állapotában ezalatt változás nem történt.

Időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat

6. § (1) A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak időszakos alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az időszakos vizsgálatokat

a) a 18. életévét be nem töltött munkavállalónál évente,

b) az idősödő munkavállalónál – amennyiben nem tartozik a c)-i) pontok hatálya alá – évente,

c) a 3. számú melléklet szerinti fizikai, kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállaló esetében, az ott meghatározott gyakorisággal,

d) a 4. számú melléklet szerinti fokozottan baleseti veszéllyel járó munkakörben foglalkozatott ilyen tevékenységet végző munkavállalónál a mellékletben szereplő gyakorisággal,

e) a 5. számú melléklet szerint fokozott pszichés terhelésnek kitett munkavállalónál évente,

f) a pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett, a 6. számú melléklet szerinti munkavállalónál évente,

g) a külön jogszabály szerinti korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkozatott olyan munkavállalónál, aki nem tartozik a b)-e) pontok hatálya alá, évente,

h) külföldi munkavégzés esetén az a)-f) pontok hatálya alá tartozó munkavállalónál (amennyiben az időszakos munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzése külföldön nem biztosított), átmeneti itthon-tartózkodása alkalmával, illetve hazalátogatásakor, legfeljebb évente,

i) a külön jogszabály szerinti biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalónál, továbbá az 1. számú mellékletben szereplő munkakörökben dolgozó munkavállalóknál, illetve tevékenységet végző személyeknél évente kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti időszakos vizsgálatok a 3. számú mellékletben meghatározott esetekben biológiai monitorozást is magukba foglalnak. A biológiai monitorozáshoz szükséges vizsgálatokat a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal kell elvégezni. Ettől eltérő gyakoriságot a foglalkozás-egészségügyi orvos az expozíció figyelembevételével határozhat meg.

(3) A tanulói jogviszony fennállása alatt időszakos alkalmassági vizsgálatot kell végezni a szakmai alkalmasság újbóli véleményezése céljából

a) a szakképzési évfolyamra járó valamennyi tanulónál, amennyiben az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint a szakképesítés megszerzése alkalmassági követelményekhez kötött;

b) a tanulónál, azokban a munkakörökben, amelyekben a munkavállalót egy évnél gyakrabban kell időszakos alkalmassági vizsgálatban részesíteni, az adott munkakörre előírt gyakorisággal.

(4) A 3. számú mellékletben nem szereplő és idült vagy késői hatású veszélyes anyagok esetében, a munkáltatótól megkapott biztonsági adatlapon szereplő információk alapján évenként időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni.

(5) Az időszakos munkaköri, illetve szakmai alkalmassági vizsgálatot végző orvos a vizsgálati eredmények alapján az (1) és (3) bekezdésekben előírtaknál rövidebb érvényességi időt is megállapíthat.

(6) Az alkalmi munkavállaló foglalkoztathatóságának vizsgálatát évente meg kell ismételni.

Soron kívüli munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat

7. § (1) Soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni

a) ha a munkavállaló, a tanuló vagy a hallgató, illetve a munkanélküli egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a szakma elsajátítására, illetve gyakorlására;

b) ha az “Egészségügyi Nyilatkozat”-on nyilatkozat tételére kötelezett munkavállaló, a tanuló vagy a hallgató az ott felsorolt tüneteket észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élőkön;

c) heveny foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció, eszméletvesztéssel járó vagy ismétlődő munkabaleset előfordulását követően;

d) a c) pont szerinti heveny foglalkozási megbetegedésen kívül a munkavállaló, tanuló vagy hallgató olyan rosszulléte, betegsége esetén, amely feltehetően munkahelyi okokra vezethető vissza, illetve 30 napos keresőképtelenséget követően, valamint a külön jogszabály szerinti 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényezők hatásának kitett munkavállaló esetén a 10 napot meghaladó keresőképtelenséget követően;

e) ha a munkavállaló előre nem várt esemény során expozíciót szenved;

f) ha a munkavállaló munkavégzése – nem egészségi ok miatt – 6 hónapot meghaladóan szünetel.

(2) Soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a munkát végző személy a 2. számú melléklet III. 1. alpontjában felsorolt tünetek bármelyikét észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élő személyen.

(3) Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet

a) a foglalkozás-egészségügyi orvos;

b) az iskolaorvos;

c) a háziorvos, illetve a kezelőorvos minden olyan heveny vagy idült betegség után, amely a munkavállaló, illetve a munkát végző személy munkaalkalmasságát befolyásolhatja;

d) az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) felügyelője;

e) a munkáltató, a szakképző és felsőoktatási intézmény vezetője;

f) a munkaügyi központ;

g) a munkavállaló, a munkát végző személy, a tanuló vagy a hallgató.

Záróvizsgálat

8. § Záróvizsgálatot kell végezni

a) a külön jogszabályban szereplő emberi rákkeltő hatású anyagok tízéves, benzol, illetve ionizáló sugárzás négyéves expozícióját követően a tevékenység, illetve a munkaviszony megszűnésekor;

b) idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet megszűnésekor, továbbá ha a foglalkoztatott korkedvezményre jogosító munkakörben legalább négy évet dolgozott;

c) külföldi munkavégzés esetén a munkavállaló végleges hazatérését követően.

Fokozottan járványveszélyes, illetve a hazaitól jelentősen eltérő éghajlatú területen történő munkavégzésre vonatkozó további szabályok

9. § (1) Külföldi munkavégzés esetén, ha a kiutazás a 7. számú melléklet szerinti fokozottan járványveszélyes vagy a munkavállalót jelentősen megterhelő, a hazaitól nagymértékben eltérő klímájú területre történik, az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat során a foglalkozás-egészségügyi orvos szakmai állásfoglalást kérhet a Szent László Kórház Trópusi Ambulanciájától a tartózkodás veszélyeire vonatkozólag.

(2) Amennyiben a külföldi munkavégzés fokozottan járványveszélyes, vagy a munkavállalót nagymértékben megterhelő, a hazaitól jelentősen eltérő éghajlatú területen történik, a Magyar Köztársaság területén eltöltött szabadságidő alatt – illetve a végleges hazatérést követően – az érintett személynek vizsgálaton kell részt vennie az (1) bekezdésben megjelölt intézményben.

Nő foglalkoztatása

10. § (1) A munkaköri alkalmasság vizsgálatánál és véleményezésénél figyelembe kell venni, hogy a nők (különös tekintettel a fogamzóképes korúakra és a terhesekre – ezen belül a terhesség korai szakaszában lévőkre -, a nemrégen szült, a szoptató anyákra, az anyatejet adókra) alkalmatlanok vagy csak bizonyos feltételekkel alkalmasak a 8. számú mellékletben felsorolt egészségkárosító kockázatot jelentő vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülmények közötti munkavégzésre.

(2) A 9. számú melléklet szerinti, a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezők esetében a jelen rendeletben foglaltak végrehajtása érdekében a munkáltató köteles kockázatbecslést végezni és megállapítani azokat az intézkedéseket, amelyekkel az (1) bekezdés szerinti személyek egészségét és biztonságát garantálni kell.

Fiatalkorú foglalkoztatása

10/A. § (1) A fiatalkorú munkaviszony keretében történő foglalkoztatását tiltó vagy feltételekkel megengedő megterhelések listáját a 8. számú melléklet tartalmazza.

(2) Azon munkakörülmények felsorolását, amelyek fennállása esetén a fiatalkorú foglalkoztatásához az alkalmassági vizsgálat keretében elvégzett kockázatbecslés szükséges a 9/A. számú melléklet tartalmazza.

(3) A tanulónak a szakma elsajátításához szükséges – egészségkárosodás kockázatával járó munkakörülmények közötti – foglalkoztatása nem haladhatja meg azt az időtartamot, amely a szakma elsajátításához szükséges.

Idősödő munkavállaló foglalkoztatása

10/B. § (1) A munkaköri alkalmasság vizsgálatánál és véleményezésénél figyelembe kell venni, hogy az idősödő munkavállalók alkalmatlanok vagy csak bizonyos feltételekkel alkalmasak a 8. számú mellékletben felsorolt egészségkárosító kockázatot jelentő vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülmények közötti munkavégzésre.

(2) Az idősödő munkavállaló foglalkoztatásánál fokozottan törekedni kell a munkának a munkavállaló munkaképességéhez való igazítására.

A vizsgálatokat végző személyek, illetve szervek

11. § (1) A munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését első fokon – külön jogszabályban meghatározott kivételekkel – a 2. § (1) bekezdés ab) pontjában szereplő munkavállaló esetében a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvos végzi.

(2) A szakmai alkalmasság előzetes vizsgálatát és véleményezését első fokon a szakképző intézménybe jelentkező tanulóknál a fogadó intézmény iskolaorvosa, ennek hiányában az intézmény vezetőjének kezdeményezésére az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban; OMFI) által kijelölt foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosa végzi, e tevékenység gyakorlása szempontjából az OMFI Ifjúsági Vizsgáló Osztálya orvosa szakellátó hely orvosának minősül. A hallgatónál a felsőoktatási intézmény kérésére, valamint az iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevőnél – az OMFI Ifjúsági Vizsgáló Osztály által megadott szempontok szerint – szakmai alkalmassági vizsgálat végezhető.

(3) A szakképző és felsőoktatási intézmény tanulóinak, hallgatóinak időszakos szakmai és soron kívüli szakmai alkalmassági vizsgálatát és véleményezését első fokon

a) Budapesten és Pest megyében az OMFI Ifjúsági Vizsgáló Osztálya által szakmai indokok alapján kiválasztott szakképző intézményeknél az intézet orvosa, egyéb tekintetben a fogadó intézmény iskolaorvosa,

b) a többi megyében a fogadó intézmény iskolaorvosa, ennek hiányában az intézmény vezetőjének a kezdeményezésére az OMFI által kijelölt foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosa végzi.

(4) A munkanélküliek, valamint az önköltséges szakmai felkészítésre jelentkezők szakmai alkalmassági vizsgálatát és véleményezését első fokon a munkanélküli, illetve az önköltséges szakmai felkészítésre jelentkező lakóhelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosa végzi.

(5) A személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot a munkát végző személyek esetében a háziorvos végzi, alkalmatlanság esetén az ÁNTSZ területileg illetékes kistérségi intézeténél – járványügyi érdekből – a tevékenységtől eltiltást kezdeményezi.

12. § (1) Ha a munkavállaló vagy a munkáltató a munkaköri alkalmasság, illetve a tanuló és a hallgató vagy a szakképző és felsőoktatási intézmény, a munkaügyi központ és a munkanélküli a szakmai alkalmasság első fokú véleményével nem ért egyet, az orvosi vélemény kézhezvételétől számított 15 napon belül a 10. számú melléklet szerinti “Beutalás másodfokú munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra” elnevezésű nyomtatványon kérheti a munkaköri, illetve szakmai alkalmasság másodfokon történő orvosi elbírálását az első fokon eljáró szervnél.

(2) A munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát és véleményezését a munkanélküli, a tanuló és a hallgató lakóhelye, a szakképző és felsőoktatási intézmény székhelye, a munkaügyi központ és a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely végzi, a véleményt a 11. számú melléklet szerinti “Másodfokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény” elnevezésű nyomtatványon közli a kérelmezővel. Amennyiben a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatára az első fokon eljárt szakellátó-hely lenne illetékes, a munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát a telephely szerinti megyében (fővárosban) működő erre kijelölt szakellátó hely végzi.

(3) A foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyek illetékességi listáját, illetve az egyes szakellátó helyek heti szakorvosi óráinak számát az egészségügyi miniszter tájékoztatóban teszi közzé.

(4) A szakmai alkalmasság másodfokú véleményezését tanulók, hallgatók esetében országosan az OKK Ifjúsági Vizsgáló Osztályán működő Bizottság, a munkanélkülieknél a munkaügyi központ telephelye szerint foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely végzi, figyelembe véve a (2) bekezdésben foglaltakat.

(5) A másodfokú egészségügyi szerv döntéséig az első fokú egészségügyi szerv véleménye szerint kell eljárni.

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vélemény

13. § (1) A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tevékenységre, a tanuló és hallgató esetében az adott szakmára, a munkanélküli esetében az adott szakmára, ellátható foglalkozási csoportokra alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas.

(2) A 11-12. §-ban foglalt szervek a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vélemény közlésén túlmenően a foglalkoztatással, képzéssel kapcsolatos korlátozásokat írhatnak elő, az egyén, illetve munkatársai egészségének védelme érdekében. Az ideiglenesen nem alkalmas véleményezésnél meg kell jelölni a következő vizsgálat időpontját.

(3) A munkaköri, szakmai, illetve a személyi higiénés alkalmasságot vizsgáló és véleményező iskolaorvos, a háziorvos a véleményt saját személyre szóló orvosi bélyegzőjével, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa emellett a szolgálat jogszerű működését tanúsító bélyegzővel is igazolja.

(4) A véleményt és a (2) bekezdésben szereplő korlátozásokat, a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot véleményező szerv a 12. számú melléklet szerinti, az “Elsőfokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény” elnevezésű nyomtatványon közli a munkáltatóval, a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, munkaügyi központtal.

(5) A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatát végző az alkalmatlanság okát a munkavállalóval, tanulóval, hallgatóval, munkanélkülivel, illetve a munkát végző személlyel ismerteti; a munkáltatóval, illetve a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, munkaügyi központtal csak a vizsgált személy írásbeli hozzájárulásával közölheti.

(6) A 11. § (1)-(5) bekezdéseiben megjelölt orvos a nem alkalmasnak véleményezett személyt betegsége esetén vizsgálatra vagy gyógykezelésre az alapellátás orvosához, illetve területileg illetékes szakellátó helyre utalja.

(7) A pályaválasztási tanácsadás céljából vizsgálatot végző orvos a szakvéleményét a 15/A. számú melléklet szerinti nyomtatványon adja meg a vizsgált személynek. Amennyiben a vizsgálatot végző orvos nem javasolja a vizsgált személyt az adott szakmára, az a szakképző intézménybe történő felvételnek nem képezi akadályát, de az első szakképzési évfolyamra való felvételnél a szakvéleményt figyelembe kell venni.

Az egészségügyi dokumentáció

14. § (1) A munkaköri és a szakmai alkalmasság vizsgálatát és véleményezését első fokon végző orvos a 13. számú melléklet szerinti “Munkavállaló egészségügyi törzslapja” elnevezésű nyomtatványt (a továbbiakban: egészségügyi törzslap) állítja ki; a személyi higiénés alkalmasság vizsgálatát és véleményezését végző orvos az eredményt a vizsgált személy egészségügyi dokumentációjában tünteti fel. A véleményező orvos az alkalmasság elbírálásához szükséges vizsgálatokat végzi el, és az egészségügyi törzslap más rovatait áthúzza.

(2) Az 1. számú mellékletben szereplő munkakörökben dolgozó munkavállaló, tanuló és hallgató, illetve e területeken tevékenységet folytató munkát végző személy kitölti és aláírja – a vizsgálatot végző orvos által rendelkezésre bocsátott – a 2. számú melléklet szerinti “Egészségügyi Nyilatkozat”-ot, amelyet a foglalkozás-egészségügyi orvos, a szakképző és felsőoktatási intézmény iskolaorvosa, illetve a háziorvos megőriz. A vizsgálatot végző orvos ugyanakkor kitölti, aláírja és a vizsgált személlyel aláíratja a 17. számú mellékletben szereplő “Egészségügyi Nyilatkozat és vizsgálati adatok” című könyvecskét, amelyet a vizsgált személy őriz meg.

(3) A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 2. számú mellékletében felsorolt tevékenységet végző egészségügyi dolgozókkal – az előzetes vizsgálatot és véleményezést követően – a munkaköri alkalmasságot vizsgáló orvos nyilatkozatot írat alá, amelyben a vizsgált személy vállalja, hogy ha egészségi állapotában változás következik be, azt kivizsgáltatja és HIV fertőzés, HCV vagy HBV vírushordozás esetén erről az érintett az egészségügyi intézmény orvos-igazgatóját tájékoztatja. A fenti vírusok valamelyikének hordozása esetén a munkaköri alkalmasságot elbíráló orvos az alkalmassági véleményben feltünteti “a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 2. számú mellékletében meghatározott beavatkozásokat nem végezhet” megjegyzést. A vizsgált személynek az állapota változásának bejelentéséről aláírt nyilatkozata nem érinti a HIV fertőzés megállapítására irányuló, a soron kívüli munkaköri, illetve személyi higiénés alkalmassági vizsgálat keretében történő szűrővizsgálatok külön jogszabály szerinti elvégzésének kötelezettségét.

(4) Az egészségügyi törzslapot a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot első fokon elbíráló szerv őrzi meg. Az OMFI Ifjúsági Vizsgáló Osztálya által végzett szakmai alkalmassági vizsgálat során kiállított törzslapot az illetékes szakképző és felsőoktatási intézmény iskola orvosa őrzi meg.

(5) A munkaviszony, tanulói, illetve hallgatói jogviszony megszűnésekor a munkaköri, illetve szakmai alkalmassági vizsgálatot első fokon véleményező kiállítja az egészségügyi törzslap kivonatát. A munkavállaló, tanuló vagy hallgató részére átadja a munkakörének, illetve szakmai alkalmasságának vizsgálatára vonatkozó adatokat azzal, hogy új munkahelyén az alkalmassági vizsgálatot végző orvosnak mutassa be azt.

(6) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény alapján az egészségügyi dokumentációt az adatfelvételtől számított legalább 30 évig – a külön jogszabály szerinti biológiai tényezők hatásának kitett munkavállaló esetén 40 évig – a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot első fokon elbíráló szerv őrzi meg.

(7) A gazdálkodó szervezet részére foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgáltatóban bekövetkezett változás esetén az egészségügyi dokumentációt át kell adni a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó új szolgáltató részére.

A munkáltató, a munkaügyi központ, illetve a szakképző intézmény feladatai

15. § (1) A munkáltatónak írásban kell meghatároznia

a) a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, valamint a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatait, beleértve az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok irányát és gyakoriságát is, figyelemmel a 3. számú mellékletben foglaltakra is;

b) azokat a munkaköröket, amelyekben az e rendelet 8. számú melléklete szerinti megterhelések miatt a 10. § szerinti személyek nem foglalkoztathatók.

(2) A szabályozás kidolgozásához foglalkozás-egészségügyi orvos véleményét ki kell kérni.

(3) A munkáltató köteles

a) munkába lépés előtt valamennyi munkavállalót, a munkahely, a munkakör megváltoztatása előtt pedig a 4. § (1) bekezdés b) pontjába, továbbá a kéthetes időtartamot meghaladó külföldi munkavégzés esetén a 4. § (1) bekezdés c) pontjába tartozó munkavállalót előzetes,

b) e rendelet 6. §-a (1) bekezdés hatálya alá tartozó munkavállalót időszakos,

c) e rendelet 7. §-ának (1) bekezdése hatálya alá tartozó munkavállalót soron kívüli,

d) a rendelet 8. §-a hatálya alá tartozó munkavállalót záróvizsgálatra küldeni a 14. számú mellékletben megjelölt “Beutalás munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra” elnevezésű nyomtatványon.

(4) A szakképző intézmény köteles

a) valamennyi tanulóját előzetes,

b) a rendelet 6. §-a (3) bekezdésének hatálya alá tartozó tanuló időszakos,

c) e rendelet 7. §-ának (1) bekezdés hatálya alá tartozó tanulót vagy hallgatót soron kívüli vizsgálatra küldeni.

(5) A munkaügyi központ a szociális és munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott esetekben a munkanélkülit munkaköri, szakmai alkalmassági vizsgálatra vagy a foglalkoztathatóság szakvéleményezésére, az alkalmi munkavállalót a foglalkoztathatóság szakvéleményezésére küldi. A foglalkozás-egészségügyi szakellátóhely

a) a munkaköri szakmai alkalmasságról a 15. számú melléklet szerinti nyomtatványon,

b) a munkanélküli foglalkoztathatóságról a 16. számú melléklet szerinti nyomtatványon,

c) az alkalmi munkavállaló foglalkoztathatóságáról a 16/A. számú melléklet szerinti nyomtatványon adja meg a véleményét.

(6) A munkáltató a munkaköri, a szakképző és felsőoktatási intézmény a szakmai alkalmasságot vizsgáló és véleményező szerv kérésére mindazokat a munkaköri és munkahelyi adatokat közli, amelyeket a véleményezéshez szükségesnek tart, illetve amit a véleményező kér. Az egészségügyi szerv a tudomására jutott nem egészségügyi adatokat nem hozhatja nyilvánosságra.

(7) Ha a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot elbíráló szerv a munkahelyi körülményekről a helyszínen kíván tájékozódni, a munkáltatónak, szakképző vagy felsőoktatási intézménynek lehetővé kell ezt tenni.

16. § Az a munkavállaló, tanuló, hallgató, munkanélküli, aki az előzetes, időszakos, soron kívüli munkaköri, szakmai, illetve munkát végző személy, aki az előzetes, soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálaton nem vett részt, vagy alkalmatlan minősítést kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható, szakmai képzésben nem részesíthető, a munkaterületen nem foglalkoztatható, tevékenységet nem folytathat.

Záró és átmeneti rendelkezések

17. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba. Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény alapján összeegyeztethető szabályozást tartalmaz

a) a Tanács 92/85/EGK irányelve a terhes dolgozók, valamint a nemrégen szült, illetve szoptató dolgozók munkahelyi biztonságának és egészségének javítására irányuló intézkedések bevezetéséről, valamint

b) a Tanács 94/33/EGK irányelve a fiatalok munkahelyi védelméről rendelkezéseivel.

(2) E rendelet 2. és 10-14. számú mellékletei szerinti nyomtatványokat a hatálybalépéstől számított negyedik hónap első napjától kell alkalmazni, addig a forgalomban lévő nyomtatványok tovább alkalmazhatók. Az egészségügyi könyvet mindaddig használni kell, amíg az egészségügyi nyilatkozat kitöltésre nem kerül.

(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 4/1981. (III. 31.) EüM rendelet, valamint az azt módosító 8/1992. (IV. 15.) NM rendelet, az egyes munka-egészségügyi jogszabályok módosításáról szóló 4/1983. (III. 16.) EüM rendelet 5. §-a,

b) a nők és a fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelméről szóló 6/1982. (VI. 12.) EüM rendelet.

(4) a)

b)

c)

(5) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg visszavonom:

a) az ipari tanulók szakmai alkalmassági és időszakos orvosi vizsgálatáról szóló 8300-22/1954. (Eü. K. 14.) EüM utasítást, és az azt kiegészítő 160/1955. (Eü. K. 16.) EüM utasítást,

b) a felsőoktatási intézményekbe felvételre jelentkező személyek alkalmasságának orvosi véleményezéséről szóló 14/1967. (Eü. K. 11.) EüM utasítást.

1. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Járványügyi érdekből kiemelt munkakörök, tevékenységek

2. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Egészségügyi nyilatkozat (Járványügyi érdekből kiemelt munkakörökben dolgozók, tanulók számára)

3. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Fizikai, kémiai kóroki tényezők, amelyek expozíciója időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot tesz szükségessé

4. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Fokozottan baleseti veszélyekkel járó munkakörök, tevékenységek

5. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek

6. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók

7. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
A hazaitól jelentősen eltérő éghajlatú és fokozottan járványveszélyes területek

8. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
A sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelések

9. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Azon munkakörülmények, amelyek fennállásakor a terhes nők, a nemrégen szült nők és a szoptató anyák foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges

9/A. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Azon munkakörülmények, amelyek fennállásakor a fiatalkorúak foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges

10. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

11. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

12. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

13. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Munkavállaló egészségügyi törzslapja

14. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

15. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

15/A. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

16. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

16/A. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Foglalkozás-egészségügyi szakvélemény a foglalkoztathatóságról

17. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez

Fel

18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet

egyes miniszteri rendeleteknek az egységes munkavédelmi hatóság megszervezésével kapcsolatos módosításáról

A szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, az 1. § tekintetében a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző, tanúsító szervezetek kijelöléséről szóló 182/1997. (X. 17.) Korm. rendelet 11. §-ában, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 18. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, továbbá a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának b) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben, a 2-3. § tekintetében az Mvt. 23. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, továbbá a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben, a 4. § tekintetében az Mvt. 64. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, figyelemmel a 88. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, továbbá a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben, az 5. § tekintetében az Mvt. 64. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel egyetértésben, a 6. § tekintetében az Mvt. 80. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, továbbá a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben, a 7. § tekintetében az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel, továbbá az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró önkormányzati és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben, a 8-16. § tekintetében az Mvt. 88. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel egyetértésben, a 17. § tekintetében az Mvt. 88. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró egészségügyi miniszterrel, továbbá a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel egyetértésben, a 18. § tekintetében pedig a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 404. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljáró gazdasági és közlekedési miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el:

1. § (1) Az egyéni védőeszközök megfelelőségét vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének részletes szabályairól és az Európai Bizottságnak, illetőleg az Európai Unió tagállamainak való bejelentéséről, valamint a kijelölési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 13/2004. (IV. 19.) FMM rendelet (a továbbiakban: R1.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A rendeletben meghatározott kijelölési eljárásban a kijelölést a szociális és munkaügyi miniszter – az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) kijelölését kivéve – az OMMF elnöke (a továbbiakban: kijelölő) útján látja el.”

(2) Az R1. 4. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A Kijelölést Előkészítő Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) öttagú, amelynek négy tagját az OMMF jelöli ki, akik közül egy fő munkahigiénés szakirányú szakképesítéssel rendelkező orvos vagy munkahigiénés szakértő, ötödik tagja a NAT képviselője. Csak olyan személyek jelölhetők ki a Bizottságba, akik előzetesen hozzájárultak az összeférhetetlenség vizsgálatához szükséges személyes adatkezeléshez.

(2) Abban az esetben, ha a kijelölés más miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó tevékenységet is érint, különös tekintettel a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal feladatkörére, a Bizottság munkájában – felkérésére – az adott minisztérium képviselője ideiglenes tagként vesz részt.”

2. § A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 6. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(6) A szellőztető rendszerek üzembe helyezése során [Mvt. 21. § (3) bekezdése] mérésekkel kell meggyőződni az elegendő mennyiségű és minőségű levegő meglétéről. Az ezt tanúsító mérési dokumentumok megőrzéséről a munkáltató gondoskodik. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a mérési dokumentumokat át kell adni az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének.”

3. § Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 5.6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“5.6. A szellőztetési rendszerek üzembe helyezése során [Mvt. 21. § (3) bekezdése] mérésekkel kell meggyőződni az elegendő mennyiségű és minőségű levegő meglétéről. Az ezt tanúsító mérési dokumentumok megőrzéséről a munkáltató gondoskodik. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a mérési dokumentumokat át kell adni az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének.”

4. § A bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről szóló 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet mellékletének “A súlyos üzemzavar és a súlyos baleset bejelentése, vizsgálata” alcíme 2.12. pontjának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2.12. A súlyos üzemzavar, súlyos baleset vizsgálatát a bányakapitányságnak a bejelentést követően haladéktalanul meg kell kezdeni. A vizsgálat megkezdéséről és annak időpontjáról értesíteni kell:]

c) amennyiben a súlyos üzemzavar vagy a súlyos baleset kapcsán mérgezés, illetve egészségkárosodás következik be, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes regionális intézetét, valamint az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség illetékes területi munkavédelmi felügyelőségét,”

5. § (1) A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (a továbbiakban: R2.) 2. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2. § E rendelet alkalmazásában]

d) bejelentő orvos: bármely orvosi gyakorlatot folytató orvos, aki a foglalkozási megbetegedést (fokozott expozíciót) vagy annak gyanúját megállapította;”

(2) Az R2. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

“(1) Az orvosi tevékenység körében észlelt, a 2. számú mellékletben szereplő foglalkozási betegséget, foglalkozási eredetű heveny vagy idült mérgezést (a továbbiakban: foglalkozási betegség), valamint a külön jogszabályban meghatározott vegyi anyagok, továbbá zaj okozta fokozott expozíciós esetet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni.”

(3) Az R2. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentést a 3. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével]

a) a foglalkozási betegség kórisméjét vagy annak gyanúját megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követő 24 órán belül,”

(4) Az R2. 3. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(4) Az első észlelő orvosnak lehetősége van a munkavállalót további vizsgálatok végzésére a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyre vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (a továbbiakban: OMFI) beutalnia. A beutalóra rá kell vezetni a “Bejelentve nincs!” megjegyzést.

(5) Ha a (4) bekezdés szerinti foglalkozás-egészségügyi szakellátóhely a kórisme felállításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik, vagy ha egyéb okból indokoltnak tartja, kezdeményezi a hozzá beutalt munkavállaló beutalását az OMFI-ba. Ebben az esetben a beutalóra rá kell vezetni a “Bejelentve nincs!” megjegyzést.”

(5) Az R2. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“4. § (1) Ha a munkahelyen halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés fordult elő, a munkáltató – az észlelő orvos bejelentési kötelezettségétől függetlenül – azonnal értesíti az OMMF területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségét (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség), amely azonnal értesíti az OMFI-t.

(2) Az 1. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a munkáltató foglalkozási megbetegedés észlelésekor értesíti az OMMF munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségét.

(3) Amennyiben a betegellátó az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a foglalkozási eredetű megbetegedéssel vagy fokozott expozícióval kapcsolatos bejelentését az érintett lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőséghez továbbította, a munkavédelmi felügyelőség a tudomására jutott bejelentést haladéktalanul továbbítja az érintett munkahelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez, a bejelentőlap egyidejű megküldésével. A bejelentés átadásáról a betegellátót írásban értesíti.”

(6) Az R2. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“5. § (1) A foglalkozási megbetegedés és a fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit a munkavédelmi felügyelőség a (2) bekezdés szerinti személyek és szervek bevonásával vizsgálja ki. Amennyiben a munkáltató jogutód nélkül megszűnt, és a külön jogszabályban előírtak alapján a munkakörülmények rekonstruálásához szükséges dokumentumok nem kerültek elhelyezésre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes intézeténél, illetve a munkavédelmi felügyelőségnél, a foglalkozási eredetet a munkavédelmi felügyelőség saját hatáskörben bírálja el.

(2) A foglalkozási megbetegedés, illetve fokozott expozíciós eset körülményeinek kivizsgálásába a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát, a munkáltatót vagy annak képviselőjét és a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselőt) is be kell vonni, valamint a vizsgálat során a megbetegedés és az expozíció okainak feltárása érdekében más hatóság, illetve intézmény is megkereshető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell kezdeni, valamint a bejelentés napjától számított legkésőbb 30 napon – különösen bonyolult esetekben 60 napon – belül intézkedni kell a további foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében.

(4) A kivizsgálás során figyelembe kell venni az Eüak. 4. §-ának (4) bekezdésében, illetve 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.

(5) Halálos kimenetelű vagy tömeges foglalkozási megbetegedés kivizsgálásába a munkavédelmi felügyelőség az (1)-(2) bekezdésekben foglaltakon túl bevonja

a) növényvédő szer vagy termésnövelő anyag okozta megbetegedés esetén az FVM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területileg illetékes megyei szervét;

b) a biológiai kóroki tényező okozta megbetegedés esetén az ÁNTSZ területileg illetékes intézetét;

c) állatról emberre terjedő fertőzés okozta megbetegedés esetén az FVM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területileg illetékes megyei szervét;

d) a bányászatban észlelt megbetegedés esetén a területileg illetékes bányakapitányságot.

(6) A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíció körülményeinek vizsgálatáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy másolati példányát a vizsgálatban részt vevőknek át kell adni.

(7) A kivizsgálás vezetője az 5. számú melléklet szerinti vizsgálati lapot hat példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy példányát a munkavédelmi felügyelőség megőrzi, egyet a bejelentőlappal együtt az OMFI részére továbbít.

(8) A bejelentés teljeskörűségét, szakmai megalapozottságát az OMFI bírálja el, és ennek során jogosult:

a) saját hatáskörben – betegség esetén – további vizsgálatokat végezni, egyes vizsgálatokat megismételni;

b) szükség esetén a munkavállalót más intézménybe vizsgálatra beutalni, illetve vizsgálatát kezdeményezni;

c) kiegészítő adatokat, információkat kérni, további munkahigiénés vizsgálatokat kezdeményeztetni a munkavédelmi felügyelőség útján;

d) külső szakértőt igénybe venni.

(9) Betegség esetén, annak foglalkozási megbetegedésként történő elfogadásáról az OMFI 30 napon belül tájékoztatja a munkavédelmi felügyelőséget. A munkavédelmi felügyelőség a 6. számú melléklet szerinti nyomtatványon értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, ennek hiányában az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárt (kirendeltséget). A kifogásolt eseteket az OMFI ismételt vizsgálatra, adatkiegészítésre, illetve törlésre visszaküldi a munkavédelmi felügyelőségnek.

(10) A munkavédelmi felügyelőség az OMFI (9) bekezdés szerinti tájékoztatásának kézhezvétele után a vizsgálati lap egy-egy példányát a munkáltatónak, a munkavállalónak (halált okozó foglalkozási megbetegedés esetén a hozzátartozónak), a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának, továbbá taj-számmal ellátva és a bejelentőlappal, valamint az OMFI tájékoztatásával együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részére küldi meg.

(11) Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetője köteles értesíteni a bejelentő orvost a kivizsgálás eredményéről.”

(7) Az R2. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“6. § A munkaegészségügyi szabálytalanságok megszüntetésére, a hasonló esetek előfordulásának megelőzésére a munkavédelmi felügyelőség szükség esetén intézkedik. Közegészségügyi-járványügyi szabálytalanság észlelése esetén a munkavédelmi felügyelőség értesíti az ÁNTSZ területileg illetékes intézetét.”

(8) Az R2. 7. §-a a következő c) ponttal egészül ki:

[7. § A munkáltató köteles]

c) halálos, tömeges foglalkozási betegség, tömeges fokozott expozíció, illetve ugyanazon kóroki tényezőre visszavezethető, ugyanazon tevékenységgel kapcsolatosan ismételten előforduló fokozott expozíciók esetén az Mvt. 23. §-ának (2) bekezdése szerinti soron kívüli ellenőrzést lefolytatni, és az 54. §-ának (3) bekezdése szerinti soron kívüli kockázatértékelést elvégezni.”

(9) Az R2. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

“(4) E rendelet a foglalkozási megbetegedések európai jegyzékéről szóló 2003/670/EK ajánlásnak való megfelelést szolgálja.”

6. § (1) A munkavédelmi jellegű bírságok pályázati, valamint információs célú felhasználásáról szóló 5/2002. (XI. 12.) FMM rendelet (a továbbiakban: R3.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) E rendelet alkalmazásában pénzbírságnak minősül az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF), valamint a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (a továbbiakban: MBFH) által a hatósági tevékenysége során az Mvt. 82. §-a alapján kiszabott bírság.”

(2) Az R3. 6. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe az alábbi rendelkezés lép:

“(2) A pályázatokat a pályázati felhívásokban megadott határidőig – a melléklet szerinti, kitöltött adatlappal együtt – az OMMF-hez öt példányban kell benyújtani.”

(3) Az R3. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A támogatás odaítéléséről a Munkavédelmi Bizottság indokolt javaslatának, továbbá az MBFH, illetve az OMMF véleményének figyelembevételével a szociális és munkaügyi miniszter a pályázatok beadási határidejét követő 60 napon belül dönt.”

(4) Az R3. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az OMMF – a bányabiztonsági kérdéseket illetően az MBFH, a támogatási szerződésben meghatározott esetekben egyébként a Munkavédelmi Bizottság bevonásával – saját hatáskörében ellenőrzi a támogatási szerződésben foglalt feltételek teljesülését, valamint a támogatás rendeltetésszerű felhasználását.”

(5) Az R3. 14. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) A MIR szolgáltatásait az OMMF és MBFH mint munkavédelmi hatóságok szervezeti keretében önállóan létrehozott, de hatósági tevékenységétől elkülönülő munkavédelmi információs szolgálatok (a továbbiakban együtt: szolgálatok) végzik.

(3) A kiszabott és befolyt, a MIR működtetésének pénzügyi forrását jelentő bírság összegéből az OMMF 80%-ot, az MBFH 10%-ot mint szolgálat kezel. A bírság bevétel fennmaradó 10%-át az OMMF a MIR működésével kapcsolatos kommunikációs stratégia költségeinek fedezetére fordítja.”

7. § (1) A keszonmunkákról szóló 6/1987. (VI. 24.) EüM rendelet (a továbbiakban: R4.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“3. § Az e rendeletben foglaltak egészségügyi (munka- és foglalkozás-egészségügyi) vonatkozású előírásai végrehajtásának ellenőrzésére, hiányosságok észlelése esetén pedig a szükséges intézkedések megtételére az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség jogosult.”

(2) Az R4. mellékletének 1.3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“1.3. A túlnyomásos légtérben végzett tevékenységet, annak megkezdése előtt 15 nappal, a munkáltató bejelenti az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség), megjelölve:

a) a tevékenység megkezdésének helyét és időpontját;

b) a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvos nevét, címét, elérhetőségeit;

c) a túlnyomásos légtérben dolgozók számát;

d) a gyógyzsilip helyét és a gyógyzsilipet működtető nyilatkozatát a dolgozók fogadásáról.”

(3) Az R4. mellékletének 8.1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“8.1. A munkatér levegőjének szennyeződését szén-monoxidra, szén-dioxidra, kénhidrogénre és metánra – amennyiben a sűrített levegős munkatérben hegesztés is folyik, akkor nitrózus gázokra, hegesztési füstökre – is vizsgálni kell. A vizsgálatokat a külön jogszabály által előírt feltételeknek megfelelő laboratórium végezheti. A vizsgálat idejét és a vonatkozó szabványok figyelembevételével előírt gyakoriságát a technológiai utasításban a munkáltató határozza meg.

A túlnyomásos levegő szennyeződése a munkatérben:

a szén-dioxid 2500 mg/m 3 -t,

a metán 200 mg/m 3 -t,

az egyéb légszennyező anyagok (gázok, gőzök és porok) pedig a külön jogszabályban előírt értékeket nem haladhatják meg.”

(4) Az R4. mellékletének 8.3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“8.3. Ha a munkahely levegője a megengedett értéknél nagyobb mértékben elszennyeződött, a munkát be kell szüntetni, és azt csak a munkakamra kiszellőztetése, valamint a szennyezés okainak megszüntetése, és ennek ismétlődő vizsgálattal történő alátámasztása után szabad folytatni. A munkáltató rögzíti a mérési adatokat és a mérés időpontját, valamint ezek mellékleteként megőrzi a mérési jegyzőkönyveket és dokumentumokat.”

(5) Az R4. mellékletének 9.1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“9.1. Keszonmunkára csak a 9.5. pontban megjelölt munkavédelmi hatóság által alkalmasnak minősített, 20-40 éves munkavállalókat – a külön jogszabályban előírtakat is figyelembe véve – szabad alkalmazni. A dolgozókat előzetes orvosi alkalmassági vizsgálatra kell küldeni.”

(6) Az R4. mellékletének 9.5-9.8. pontja, illetve az azokat megelőző alcímek helyébe a következő rendelkezés lép:

Időszakos alkalmassági vizsgálat

9.5. Az előzetes és időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatokat az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI) véleményének figyelembevételével az egészségügyi hatóság által erre kijelölt foglalkozás-egészségügyi szolgálat végzi.

Másodfokú alkalmassági vélemény

9.6. Ha a munkáltató vagy a dolgozó nem ért egyet a keszonmunkára vonatkozó alkalmassági vizsgálaton hozott orvosi véleménnyel, felülvizsgálatot kérhet az OMFI-nél szervezett másodfokú bizottságtól.

Bejegyzés a dolgozók orvosi igazolványába

9.7. Alkalmazásakor a keszonmunkást a munkaköri alkalmassági vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak orvosi igazolvánnyal kell ellátni.

A dolgozó ezt a túlnyomásban végzett munkára vonatkozó igazolványt köteles állandóan magánál hordani.

9.8. A túlnyomásban dolgozók orvosi igazolványába az orvosi alkalmasságot véleményező orvos bejegyzi, hogy

a) a dolgozó a túlnyomásos légtérben (keszonban) dolgozik;

b) a munkáltató hol biztosította a dolgozó megbetegedése esetén szükséges gyógyzsilipelés lehetőségét.”

8. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet (a továbbiakban: R5.) 1. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A szolgálat]

b) foglalkozás-egészségügyi központként az a) pontban foglaltakon túl munkahigiénés és

ba) pszichológiai, és/vagy

bb) ergonómiai, és/vagy

bc) toxikológiai, és/vagy

bd) munkabiztonsági

szolgáltatást nyújt;”

(2) Az R5. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép;

“3. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak

a) foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy

b) üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet – a szakképesítés megszerzéséhez külön jogszabályban előírt ideig – a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan (a továbbiakban együtt: foglalkozás-orvostan) szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett a heti törvényes munkaidő felét elérő munkaidőben dolgozik.

(3) A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosi gyakorlattal rendelkezik. Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.

(4) A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma: 54 723 01 0000 00 00), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott képesítési előírás alól mentesül az az ápoló, aki általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított hat éven belül megszerzi.”

(3) Az R5. 4. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“4. § (1) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi

a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;

b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását;

c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben – a helyi körülmények figyelembevételével -meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül;

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;

e) külön jogszabályban előírtak szerint a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatokat;

f) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítást;

g) külön jogszabályban előírtak szerint a munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat;

h) a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozását;

i) külön jogszabályban meghatározottak szerint az 1. és 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát.

(2) A szolgálat közreműködik

a) az Mvt. 58. §-ában felsorolt munkáltatói feladatok ellátásában, különösen

aa) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában,

ab) munka-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában,

ac) a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében;

b) a foglalkozási rehabilitációban;

c) a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

(3) A szolgálat az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja esetén pedig – sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján – az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet fekvőbetegosztályára utalhatja a beteget.”

(4) Az R5. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatai a székhelye szerinti megyében (fővárosban):

a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálására;

b) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása;

c) munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;

d) közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata;

e) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;

f) a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata;

g) a megváltozott munkaképességű munkanélküliek, valamint az alkalmi munkavállalók foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára;

h) az egyéni és társas egészségügyi vállalkozók egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának külön jogszabályban előírtak szerint történő elbírálása.”

(5) Az R5. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“6. § A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelése a foglalkozás-egészségügyi alapellátás külön jogszabály szerinti tárgyi és gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl

a) munkahigiénikus, toxikológus foglalkoztatása esetén a műszerpark a munkakörnyezet műszeres vizsgálatához szükséges direkt kijelzésű készülékekkel és/vagy direkt leolvasású eszközökkel,

b) munkapszichológus, ergonómiai, illetve egyéb (fizioterapeuta, munkavédelmi) szakképesítéssel rendelkező szakember foglalkoztatása esetén az e szakmákban szokásos módszertani segédletekkel, műszerekkel, felszerelésekkel a tevékenység függvényében

egészítendő ki.”

9. § Az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről szóló 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 5. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“5. § Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség gondoskodik e rendeletben foglaltak végrehajtásának ellenőrzéséről.”

10. § (1) A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: R6.) 1. §-ának l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[1. § E rendelet alkalmazásában:]

l) foglalkoztathatóság szakvéleményezése: annak megállapítása, hogy a vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzését különböző foglalkozásokban, illetve az alkalmi munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet;”

(2) Az R6. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a (2)-(3) bekezdésekben foglalt kivételekkel]

c) a foglalkoztathatóság szakvéleményezése tekintetében a munkaügyi központra és a munkanélkülire, valamint az alkalmi munkavállalóra;”

(3) Az R6. 2. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[(2) Külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni:]

f) az egészségügyi tevékenységet folytatók”

[munkaköri alkalmasságának orvosi vizsgálatánál és véleményezésénél]

(4) Az R6. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni]

b) a munkáltató által foglalkoztatott személynél a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt, ha

ba) fizikai munkát végez,

bb) fiatalkorú,

bc) nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállaló az új munkakörben vagy munkahelyen a korábbinál nagyobb vagy eltérő jellegű megterhelésnek lesz kitéve;”

(5) Az R6. 4. §-a az alábbi (8) bekezdéssel egészül ki:

“(8) Az 1. számú mellékletben leírt vizsgálatok közül előzetes alkalmassági vizsgálat alkalmával a bakteriológiai, a tbc, a lues serologiai vizsgálatokat kötelező elvégezni, a bőrgyógyászati szakvizsgálatot csak panasz vagy tünet esetén. Az időszakos, valamint a soron kívüli vizsgálat alkalmával a bakteriológiai és a lues serologiai vizsgálatokat csak akkor kell elvégeztetni, ha a megbetegedés gyanúja indokolja.”

(6) Az R6. 6. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak időszakos alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az időszakos vizsgálatokat]

i) a külön jogszabály szerinti biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalónál, továbbá az 1. számú mellékletben szereplő munkakörökben dolgozó munkavállalóknál, illetve tevékenységet végző személyeknél évente”

[kell elvégezni.]

(7) Az R6. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti időszakos vizsgálatok a 3. számú mellékletben meghatározott esetekben biológiai monitorozást is magukba foglalnak. A biológiai monitorozáshoz szükséges vizsgálatokat a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal kell elvégezni. Ettől eltérő gyakoriságot a foglalkozás-egészségügyi orvos az expozíció figyelembevételével határozhat meg.”

(8) Az R6. 6. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

“(6) Az alkalmi munkavállaló foglalkoztathatóságának vizsgálatát évente meg kell ismételni.”

(9) Az R6. 15. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A munkáltatónak írásban kell meghatároznia]

a) a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, valamint a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatait, beleértve az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok irányát és gyakoriságát is, figyelemmel a 3. számú mellékletben foglaltakra is,”

(10) Az R6. 15. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(5) A munkaügyi központ a szociális és munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott esetekben a munkanélkülit munkaköri, szakmai alkalmassági vizsgálatra vagy a foglalkoztathatóság szakvéleményezésére, az alkalmi munkavállalót a foglalkoztathatóság szakvéleményezésére küldi. A foglalkozás-egészségügyi szakellátóhely

a) a munkaköri szakmai alkalmasságról a 15. számú melléklet szerinti nyomtatványon,

b) a munkanélküli foglalkoztathatóságról a 16. számú melléklet szerinti nyomtatványon,

c) az alkalmi munkavállaló foglalkoztathatóságáról a 16/A. számú melléklet szerinti nyomtatványon

adja meg a véleményét.”

11. § A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 9. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“9. § A jelen jogszabályban foglaltak végrehajtásának ellenőrzéséről az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség gondoskodik.”

12. § (1) A biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről szóló 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet (a továbbiakban: R7.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“1. § E rendelet hatálya az Mvt. szerinti szervezett munkavégzésre terjed ki.”

(2) Az R7. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Annak érdekében, hogy a munkavállaló biztonságát és egészségét fenyegető kockázatot meg lehessen becsülni, továbbá a szükséges intézkedések meghatározhatók legyenek, a munkáltatónak minden olyan tevékenységnél, amely feltehetően biológiai tényezők kockázatával jár, meg kell határoznia a munkavállalókat, illetve munkát végző személyeket (a továbbiakban együtt: munkavállaló) érő expozíció jellegét, időtartamát és – amennyiben lehetséges – mértékét.”

(3) Az R7. 3. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A (2) bekezdés szerinti becslést az alábbi szempontok szerint kell elvégezni:]

b) az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) a bejelentés [12. § (1) bekezdés] során tett ajánlásai,”

(4) Az R7. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Ha a 3. § szerinti becslés a munkavállaló biztonságát vagy egészségét fenyegető kockázatot jelez, a munkáltató a 12. § (1) bekezdése szerinti bejelentést követő első, majd az ismétlődő kockázatbecslést követően a munkavédelmi felügyelőség megkeresésére rendelkezésre bocsátja az alábbi információkat:

a) a becslés eredményei, a becslés elkészítésénél felhasznált valamennyi adat és információ,

b) azon tevékenységek felsorolása, amelyek során a munkavállaló biológiai tényezők kockázatának ki van vagy ki lehet téve,

c) a kockázatnak kitett munkavállalók száma,

d) a munkahelyi biztonságért és egészségvédelemért felelős személy neve és beosztása,

e) megelőző intézkedések,

f) havária-terv a 3. és 4. csoportba tartozó biológiai tényezők munkahelyről történő kijutásának esetére.

(2) A munkáltató haladéktalanul tájékoztatja a munkavédelmi felügyelőséget, továbbá az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézetét minden olyan balesetről, technológiai, illetve üzemzavarról, amely a 3. vagy 4. csoportba tartozó biológiai tényezők szétterjedését okozhatja vagy okozhatta.”

(5) Az R7. 9. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[9. § (1) A munkáltató gondoskodik arról, hogy a munkavállaló, illetve a munkavédelmi képviselő - elsősorban tájékoztatás és oktatás formájában – elégséges és megfelelő képzést kapjon]

“f) a 10. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségről, továbbá a 10. § (4) bekezdésében meghatározott jogairól.”

(6) Az R7. 9. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Az (1) bekezdés szerinti oktatás megtörténtét írásban kell dokumentálni.”

(7) Az R7. 11. §-ának (2) bekezdése az e) alpont után a következő rendelkezéssel egészül ki:

“A jegyzék megőrzéséről a munkáltató gondoskodik. Amennyiben a munkáltató tevékenységét megszünteti, az (1) bekezdés szerinti jegyzéket a munkavédelmi felügyelőségnek átadja.”

(8) Az R7.13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A 3. § szerinti becsléstől függően a munkáltatónak írásban kell meghatározni azoknak a munkavállalóknak a körét, akiknél speciális védelmi intézkedések szükségesek, így különösen a 3. számú melléklet szerinti védőoltások biztosítása indokolt.”

(9) Az R7. 13. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(6) A védőoltást a munkavállaló számára térítésmentesen kell biztosítani. Az oltóorvos a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa. A védőoltás megtörténtét a “Védőoltási Könyv 14 év feletti személyek részére” elnevezésű oltási könyvbe kell bejegyezni, amelyet a munkavállalónak, illetve – kérelemre – a munkavédelmi felügyelőségnek be kell mutatni, illetve az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézetének kérésére annak rendelkezésére kell bocsátani.”

(10) Az R7. 13. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(7) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat az általa végzett védőoltásokról évente, a tárgyévet követő év január 5. napjáig összefoglaló jelentést küld a munkavédelmi felügyelőségnek, továbbá az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézetének.”

(11) Az R7. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) Ha a biológiai tényezővel történt expozíció következtében akár egyetlen munkavállaló is fertőződött vagy megbetegedett, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának kezdeményezésére, szükség szerint az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézete véleményének figyelembevételével a munkavédelmi felügyelőség a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával kijelöli azon munkavállalók körét, akiket – az azonos expozíció miatt – megfigyelés alá kell vonni, és kezdeményezi a 3. § szerinti becslés újraértékelését.”

(12) Az R7. 16. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“A munkáltató megkeresésére a munkavédelmi felügyelőség indokolt esetben, szükség szerint az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézete véleményének figyelembevételével a 3. vagy 4. szintnél alacsonyabb védelmi szintet is engedélyezhet.”

(13) Az R7. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(2) E rendelet

a) az Európai Közösségek Tanácsának 1990. június 28-án kelt, a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló 90/679/EGK számú irányelvnek, valamint az azt módosító 93/88/EGK, 95/30/EK, 97/59/EK, továbbá 97/65/EK irányelveknek, továbbá

b) a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000/54/EK irányelvnek

való megfelelést szolgálja.”

13. § A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 10. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“10. § A rendeletben foglaltak megtartásának ellenőrzéséről az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területi munkavédelmi felügyelőségei gondoskodnak.”

14. § (1) A foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet (a továbbiakban: R8.) 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A munkáltató – amennyiben az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) területileg illetékes munkavédelmi felügyelősége (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) indokolt esetben nem ír elő nagyobb gyakoriságot – a kockázatbecslést legalább kétévenként megismételteti. A honvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó minisztérium (a továbbiakban: HM) és a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) alárendeltségébe tartozó katonai szervezeteknél az MH szakhatóságai – a munkavédelmi felügyelőség tájékoztatása mellett – jogosultak a kockázatbecslés elrendelésére.”

(2) Az R8. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A munkáltató rendkívüli helyzetekre riasztási és intézkedési terveket (baleset-elhárítási, mentési, menekülési, dekontaminálási, helyreállítási) készít, azokat a munkavállalókkal megismerteti és végrehajtásukat rendszeresen – de évente legalább egyszer – gyakoroltatja, és ennek megtörténtét írásban dokumentálja.”

(3) Az R8. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A munkavédelmi felügyelőség felügyelője, továbbá – az (5) bekezdés keretei között – minden más olyan személy, aki felelős a munkahelyi biztonságért és egészségvédelemért, jogosult az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilvántartásba betekinteni és az adatokat elemezni.”

(4) Az R8. 16. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“Az intézkedésekről készített feljegyzést a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavédelmi felügyelőség felügyelőjének – kérelemre – bemutatja.”

(5) Az R8. 16. §-a (4) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

“Az orvosi dokumentációba kizárólag az ellenőrzést végző munkavédelmi felügyelőség felügyelője, illetve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakfőorvosa, valamint az érintett munkavállaló tekinthet be.”

(6) Az R8. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

“(5) Ha rákkeltő expozícióban foglalkoztatott munkavállaló esetében az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat a rákkeltő expozícióval összefüggésbe hozható egészségkárosodást állapít meg, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa vagy a munkavédelmi felügyelőség felügyelője valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra kiterjedő soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatot rendelhet el. Indokolt esetben a munkavédelmi felügyelőség kezdeményezésére az OMMF elnöke, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI) szakvéleménye alapján valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra elrendelheti a soron kívüli vizsgálatot. A soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálat a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának javaslatára bővíthető – a nem megengedhető expozíció, megterhelés kimutatására vagy a daganatos megbetegedés korai diagnosztizálására alkalmas – biológiai vizsgálatokkal.”

(7) Az R8. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A munkavédelmi felügyelőség

a) az (1) és (2) bekezdés szerint beérkezett adatokról elektronikus nyilvántartást vezet;

b) az OMFI a 18. §, valamint a 3. számú melléklet alapján bejelentett és a munkavédelmi felügyelőség által nyilvántartott rákkeltőkről, rákkeltőkkel végzett tevékenységről, és a rákkeltőkkel exponált munkavállalókról foglalkozási rák regisztert vezet;

c) az OMFI az adatokat a tárgyévet követő március 31-ig regisztrálja, elemzi és értékeli, és az erről készült tájékoztatót megküldi az OMMF, az Egészségügyi Minisztérium, valamint az Országos Tisztifőorvosi Hivatal részére, továbbá a HM által szolgáltatott adatokról készült tájékoztatót a HM részére is megküldi.”

(8) Az R8. 21. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az e rendeletben foglaltak megtartásának ellenőrzéséről a munkavédelmi felügyelőség gondoskodik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzést a munkavédelmi felügyelőség a HM, valamint az MH felügyelete alá tartozó honvédelmi intézmények vonatkozásában annak szakhatóságával, a 20. § tekintetében pedig az illetékes környezetvédelmi felügyelőséggel, mint szakhatósággal együttműködve látja el.”

(9) Az R8. 22. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(5) Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]

b) a Tanács 76/769/EGK irányelve (1976. július 27.) az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, valamint az ezt módosító 97/10/EK irányelv, 97/56/EK irányelv, 1999/43/EK irányelv, 2001/41/EK irányelv, 2003/34/EK irányelv, 2003/36/EK irányelv és 2005/90/EK irányelv,”

15. § A rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről szóló 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Egész testre ható rezgés vonatkozásában, a tengeri hajózásban és a légi szállításban egyedi engedély alapján, e jogszabályban megadott határérték alól az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) – amennyiben a munkaegészségügyi követelményeknek való megfelelőséget megállapította – kérelemre felmentést adhat. A kérelemhez csatolni kell az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet által előzetesen kiállított szakvéleményt.”

16. § (1) Az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet (a továbbiakban: R9.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az 1. § szerintinek minősülő tevékenységet a munkáltatónak a munka megkezdése előtt 15 nappal írásban be kell jelentenie az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) munkavégzés helye szerint illetékes területi munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban együtt: munkavédelmi felügyelőség) nyilvántartásba vétel céljából.”

(2) Az R9. 4. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(7) Az (1) bekezdés szerinti bejelentésről a munkavédelmi felügyelőség három munkanapon belül értesíti a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságot. A bejelentésekről a munkavédelmi felügyelőség naprakész nyilvántartást vezet.”

(3) Az R9. 19. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

“19. § Az alkalomszerű és alacsony intenzitású expozíció meghatározására az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet gyakorlati útmutatót dolgoz ki. Az útmutatót az OMMF elektronikus formában is közzéteszi.”

17. § A munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 6. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

“(2) A munkáltató a jegyzőkönyv egy-egy példányát továbbítja a munkavédelmi képviselőnek és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának, egy példányát a külön jogszabályban meghatározott ideig megőrzi. A munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a jegyzőkönyvet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) kell átadni. A munkavállaló a rá vonatkozó jegyzőkönyvbe betekinthet.

(3) Ha az 5. § (4) bekezdésében foglalt intézkedések keretében a munkavédelmi képviselő vagy a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa megállapítja, hogy

a) a hallásvizsgálatok eredménye és a jegyzőkönyv között ellentmondás van, vagy

b) a zajmérés nem az üzemszerű működésnek megfelelően történt,

a jegyzőkönyvet észrevételeivel a munkavédelmi felügyelőségnek megküldi. A munkavédelmi felügyelőség az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI) véleményének figyelembevételével határozattal intézkedik a zajmérés megismétléséről.”

18. § (1) A közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó, a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség eljárási szabályairól és díjazásáról szóló 1/2004. (I. 9.) FMM rendelet (a továbbiakban: R10.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

“1. § (1) Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) és a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (a továbbiakban: MBFH) a közbeszerzésekről szóló törvényben meghatározott ajánlattevők részére a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó kötelezettségekről az építési beruházások, valamint a szolgáltatások megrendelése esetén – saját hatáskörében – kérelemre megfelelő tájékoztatást ad. Az eljárás során a magyar nyelv kizárólagos használata kötelező.

(2) A tájékoztatást – hatáskörükre figyelemmel – az OMMF illetékes területi munkavédelmi felügyelőségénél és az MBFH illetékes területi szervénél (a továbbiakban együtt: felügyelet) kell külön-külön kérni. Az illetékességet az építési beruházások és a szolgáltatások teljesítésének helye határozza meg.”

(2) Az R10. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(3) A díj az OMMF, illetve az MBFH alaptevékenységének körébe tartozó szolgáltatási bevételnek minősül. A díjat az OMMF esetében a 10032000-01743496-00000000, az MBFH esetében 10032000-01417179-00000000 – Magyar Államkincstárnál vezetett – számlájára kell megfizetni. A díjak kezelésére, elszámolására, nyilvántartására az államháztartás szervezeti, beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabályt kell alkalmazni.”

Átmeneti és záró rendelkezések

19. § Ez a rendelet a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

20. § (1) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R1. 2. számú mellékletének címében az “Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke” szövegrész helyébe az “Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke” szövegrész lép.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R2.

a) 3. §-ának (5) bekezdésében a “szakrendelés” szövegrész helyébe a “szakellátó hely” szövegrész, az “OKK-OMFI-be” szövegrész helyébe az “OMFI-be” szövegrész, továbbá

b) 3. §-ának (6) bekezdésében az “OKK-OMFI” szövegrész helyébe az “OMFI” szövegrész

lép.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R4. mellékletének 9.2. pontjában “az egészségügyi szerv” szövegrész helyébe “a munkavédelmi hatóság” szövegrész lép.

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R6.

a) 4. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a “152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet” szövegrész helyébe a “166/2006. (VI. 28.) Korm. rendelet” szövegrész,

b) 4. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a “22/1997. (II. 13.) Korm. rendelet” szövegrész helyébe a “104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet” szövegrész,

c) 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a “kétévente” szövegrész helyébe az “évente” szövegrész,

d) 7. §-a (3) bekezdésének d) pontjában az “Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézetének tisztiorvosa” szövegrész helyébe az “Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség) felügyelője” szövegrész,

e) 9. §-ának (1) bekezdésében a “Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Fertőző és Trópusi Betegségek Tanszékétől, illetve Trópusi Szakambulanciájától” szövegrész helyébe a “Szent László Kórház Trópusi Ambulanciájától” szövegrész,

f) 11. §-ának (2) bekezdésében az “ÁNTSZ megyei intézete” szövegrész helyébe az “Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban; OMFI)”, ugyanezen bekezdésben “a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Ifjúsági Pálya- és Szakmai Alkalmasságot Vizsgáló Osztály (a továbbiakban: OKK Ifjúsági Vizsgáló Osztály)” szövegrész helyébe “az OMFI Ifjúsági Vizsgáló Osztálya” szövegrész,

g) 11. §-ának (2) bekezdésében, valamint a (3) bekezdésének a) pontjában, továbbá 14. §-ának (4) bekezdésében az “OKK” szövegrész helyébe az “OMFI” szövegrész,

h) 11. §-a (3) bekezdésének b) pontjában az “ÁNTSZ megyei intézete” szövegrész helyébe az “OMFI” szövegrész,

i) 11. §-ának (5) bekezdésében a “városi (fővárosi kerületi)” szövegrész helyébe a “kistérségi” szövegrész,

j) 13. §-ának (6) bekezdésében a “járóbeteg szakellátásra” szövegrész helyébe a “területileg illetékes szakellátó helyre” szövegrész

lép.

(5) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R7.

a) 7. §-a előtti címben “A városi intézet” szövegrész helyébe “A munkavédelmi felügyelőség” szövegrész,

b) 7. §-ának (3) bekezdésében, 12. §-a előtti címben, valamint 12. §-ának (1) bekezdésében a “városi intézetnek” szövegrész helyébe a “munkavédelmi felügyelőségnek” szövegrész,

c) 11. §-ának (3) bekezdésében “a városi intézet, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség” szövegrész helyébe “a munkavédelmi felügyelőség” szövegrész,

d) 13. §-ának (1) bekezdésében, továbbá 16. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a “városi intézet” szövegrész helyébe a “munkavédelmi felügyelőség” szövegrész

lép.

(6) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R8.

a) 2. §-ának g) pontjában a “Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézete (a továbbiakban: OKK OMFI)” szövegrész helyébe az “Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI)” szövegrész,

b) 4. §-ának (5) bekezdésében, 5. §-ának (13) bekezdésében, valamint 17. §-ában “az intézet” szövegrész helyébe “a munkavédelmi felügyelőség” szövegrész,

c) 5. §-ának (10) bekezdésében, valamint 18. §-ának (1) bekezdésében “az intézetnek” szövegrész helyébe “a munkavédelmi felügyelőségnek” szövegrész,

d) 4. §-ának (6) bekezdésében és a 18. §-a előtti címben “Az intézet” szövegrész helyébe “A munkavédelmi felügyelőség” szövegrész,

e) 18. §-ának (2) bekezdésében “az intézetet” szövegrész helyébe “a munkavédelmi felügyelőséget” szövegrész,

f) 3. számú mellékletének címében “Az ÁNTSZ területileg illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete” szövegrész helyébe “Az OMMF területileg illetékes munkavédelmi felügyelősége” szövegrész, szövegében pedig az “ÁNTSZ” szövegrész helyébe a “munkavédelmi felügyelőség” szövegrész

lép.

(7) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről szóló 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet

a) 4. §-a (6) bekezdésének i) pontjában az “egészségügyi hatóságtól” szövegrész helyébe a “munkavédelmi felügyelőségtől” szövegrész,

b) 7. §-ának (3) bekezdésében az “illetékes egészségügyi hatóság” szövegrész helyébe az “illetékes munkavédelmi felügyelőség” szövegrész

lép.

(8) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet

a) 14. §-ának (1) bekezdésében “az Országos Tisztifőorvosi Hivatal” szövegrész helyébe “az OMFI előzetes szakvéleményének figyelembevételével az OMMF” szövegrész,

b) 14. §-ának (2) bekezdésében az “Országos Tisztifőorvosi Hivatal” szövegrész helyébe az “OMMF” szövegrész

lép.

(9) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R9. 16. §-ának (3) bekezdésében az “illetékes egészségügyi hatóság” szövegrész helyébe az “illetékes munkavédelmi felügyelőség” szövegrész lép.

21. § (1) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R2. 2-6. számú melléklete helyébe jelen rendelet 1-5. számú melléklete lép.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R6. 3-4. számú melléklete helyébe jelen rendelet 6-7. számú melléklete, 8-9/A. számú melléklete helyébe jelen rendelet 8-10. számú melléklete lép, továbbá az R6. jelen rendelet 11. számú mellékletével meghatározott 16/A. számú melléklettel egészül ki.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R7. 3. számú melléklete helyébe jelen rendelet 12. számú melléklete, 5. számú melléklete helyébe pedig jelen rendelet 13. számú melléklete lép.

(4) Az R8. 1. számú melléklete helyébe jelen rendelet 14. számú melléklete lép.

22. § (1) A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 6. §-ának (6) bekezdése, továbbá az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 5.6. pontja szerint e rendelet hatálybalépéséig az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes városi (fővárosi kerületi) intézetének átadott mérési dokumentumokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül átadja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének.

(2) Az R2. 3. számú melléklete szerint nyilvántartásba vett adatokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkáltató székhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül átadja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség munkáltató székhelye szerint illetékes területi munkavédelmi felügyelőségének.

(3) Az R8. 19. §-ának (2) bekezdése szerint vezetett nyilvántartást az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, illetve megyei intézete e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül átadja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség munkavégzés helye szerint illetékes területi munkavédelmi felügyelőségének.

(4) A munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint átadott jegyzőkönyvet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül átadja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének.

(5) Az R9. 4. §-ának (7) bekezdése szerint – e rendelet hatálybalépéséig az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkavégzés helye szerint területileg illetékes városi, fővárosi kerületi intézete által – vezetett nyilvántartást az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkavégzés helye szerint területileg illetékes városi, fővárosi kerületi intézete e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül átadja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség munkavégzés helye szerint illetékes területi munkavédelmi felügyelőségének.

23. § E rendelet hatálybalépése előtt – a foglalkozás-egészségügyi szolgálat és a munkáltató között – létrejött szerződést e rendelet hatálybalépésétől számított 90 napon belül az R5. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelelően módosítani kell.

24. § E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) az R2. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja;

b) az R4. mellékletének 12.4. pontja;

c) az R5. 5/A. §-a, valamint 2. számú melléklete;

d) az R6. 1. §-ának q) pontja, valamint 2. §-ának (3) bekezdése;

e) az R8. 19. §-a;

f) az R10. 2. számú melléklete;

g) a külföldön munkát vállalók egészségi alkalmassági vizsgálatáról, és egészségügyi ellátásáról szóló 8/1982. (VII. 13.) EüM rendelet, valamint az azt módosító 8/1989. (III. 25.) SZEM rendelet;

h) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról szóló 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet és az azt módosító 57/1997. (XII. 21.) NM rendelet.

Uniós jognak való megfelelés

25. § E rendelet a következő uniós aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) 5. §-a a foglalkozási megbetegedések európai jegyzékéről szóló 2003/670/EK ajánlásnak,

b) 12. §-a az Európai Közösségek Tanácsának 1990. június 28-án kelt, a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló 90/679/EGK számú irányelvnek, valamint az azt módosító 93/88/EGK irányelvnek, 95/30/EK irányelvnek, 97/59/EK irányelvnek, továbbá 97/65/EK irányelvnek, továbbá a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000/54/EK irányelvnek,

c) 14. §-a az Európai Parlament és a Tanács vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK bizottsági irányelv, a 93/67/EGK bizottsági irányelv, a 93/105/EK bizottsági irányelv és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 1907/2006/EK rendelete 68. cikkének való megfelelést szolgálja.

1. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[2. számú melléklet a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelethez]
Bejelentendő foglalkozási megbetegedések jegyzéke

2. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[3. számú melléklet a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelethez]
A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek jelentési és nyilvántartási rendje

3. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[4. számú melléklet a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelethez]
Bejelentés foglalkozási megbetegedésről (mérgezésről), fokozott expozícióról

4. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[5. számú melléklet a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelethez]

6. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[3. számú melléklet a 33/1998. (VI. 25.) NM rendelethez]
Fizikai, kémiai kóroki tényezők, amelyek expozíciója időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot tesz szükségessé

7. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[4. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez]
Fokozottan baleseti veszélyekkel járó munkakörök, tevékenységek

8. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[8. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez]
A sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelések

9. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[9. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez]
Azon munkakörülmények, amelyek fennállásakor a terhes nők, a nemrégen szült nők és a szoptató anyák foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges

10. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[9/A. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez]
Azon munkakörülmények, amelyek fennállásakor a fiatalkorúak foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges

11. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[16/A. számú melléklet a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelethez]
Foglalkozás-egészségügyi szakvélemény a foglalkoztathatóságról

12. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[3. számú melléklet a 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelethez]
Biológiai tényezők csoportba való sorolása

13. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[5. számú melléklet a 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelethez]
Elkülönítés az ipari folyamatok számára

14. számú melléklet a 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelethez
[1. számú melléklet a 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelethez]
Az 1. és 2. kategóriába sorolt R 45, illetőleg R 49 számú mondattal jellemzett rákkeltők listája

Fel